Szerző: Odze György
2016.07.08.
Egy társadalom szempontjából létkérdés a nyugalom és a folyamatosság. Nehéz ma megjósolni, mi történik, mondjuk, tíz év múlva, nyilván lehetetlen, és nem is érdemes vele foglalkozni, éppen ezért van értéke annak, amit e két dologból addig is megkaphatunk. A kormány azonban szemlátomást zavaros vizeken érzi jól magát, úgy véli, itt megcsillogtathatja a kormányzás képességeit, ezért aztán maga kelti a hullámokat is. Egyfelől ott vannak a maguknak mindent megengedő kormánypártiak vagy kedvenceik, Andy Vajna, aki kerüli a nyilvánosságot, de egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a magyar médiából és gazdaságból, Mészáros Lőrinc, aki szintén kerüli, sőt lekezeli a nyilvánosságot, és mindent megnyer, amihez hozzányúl, ott van a nagykövetség-nyitási hullám, amitől aligha remélhetünk komoly gazdasági előnyöket. És akkor jönnek az új meg új gigaötletek, Városliget, Déli pályaudvar, igen, fontos a városfejlesztés, de nem mindegy, milyen áron és milyen felfordulással jár mindez, milyen megszokásokat borít fel már maga ez az ötletelés is, kormányhivatalok költözése vidékre, aztán költözés a Várba, sőt, a korona költöztetése a Várba, szakmai háttérintézmények felszámolása egy olyan kormányzatban, amelyikben 54 államtitkár, nyolcvan helyettes államtitkár és számtalan miniszteri biztos irányítja a bürokráciát, ingyen képkölcsönzés és esküvői vacsora a Szépművészeti Múzeumban egy jó barát tiszteletére, Baán László természetesnek tartja mindezt, a minisztérium vizsgálatot rendel el, de ezt senki sem veszi komolyan, minden tisztázatlan, semmi sem megmagyarázott, a pártok és párttisztviselők között állandó a mutogatás, vasárnapi boltbezárás, népszavazási kísérletek, gyanús, de ügyetlen kigyúrt férfiak tülekedése egy állami hivatal szűk fogadóhelyiségében, érdemi, pontos válasz szinte semmire sincs. Tiborcz István is gyorsan gazdagszik, a közvélemény megnyugtatására ellene is indítanak vizsgálatot, de ez sem komoly, ahogyan szinte semmi sem komoly, ami a kormányzati belső kör ügyeiben történik. Intézményesítették a szóvivőket, akik már szinte minden hatóságnál, hivatalnál, bíróságnál, ügyészségen megtalálhatók, ők azonban csak betanult szöveget mondanak, kérdésekre nem válaszolnak, legfeljebb annyit, hogy a vizsgálat után visszatérnek az ügyre, de mire visszatérnének az ügyre, már jönnek más ügyek, más arcok, más botrányok. Tarlós és L. Simon arroganciája, ez a na és az újságíróknak mi közük ehhez tekintet, ez az elhárító magatartás, ez lassan általános lett, hivatalos intézmények nem válaszolnak a magánemberek kérdéseire, a szolgáltató kioktatja a vásárlót arról, hogy milyen szabályokat kell betartania, várjon 30 napig a válaszra, és inkább ismerje meg a törvényeket, már Kiss László is elküldi a picsába a rá várakozó riportert, akivel hetekkel korábban, más ügyekben kedélyesen elcsevegett. Ha fönt szar van, mondta egyszer nekem egykori főnököm, Kosáry Domokos, akkor az lassan, de biztosan lecsorog.
És akkor kitalálta a politika a kormányinfó fogalmát, amit Közép-Európa legrosszkedvűbb szóvivője, Kovács Zoltán vezet, és állandó szereplője – az állami médiában élő adásban – Lázár János. Ez a műsor nem áll másból, mint egy ügyes szóforgató önmutogató, gúnyos, frivol, máskor tréfásnak látszó álválaszadási kísérleteiből, amivel esetenként kioktatja az újságírókat olyan információkról, amelyeket előzőleg éppen a kormány titkolt el. A magyar média nagy része kényszerű vevő erre, mert úgy érzi, legalább tájékoztatásmorzsákat csipegethet fel a kormányzat belső udvarából. De nem. Lázár pontosan tudja, meddig és hogyan mehet el, a feltett kérdésekre olyan lekezelő válaszokat ad, amelyek egyetlen más, kulturált országban nem képzelhetők el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.