A MIGRÁCIÓT NEM ÁLLÍTHATJUK MEG, CSAK AZ EMBERSÉGRŐL ÉS AZ IGAZSÁGRÓL MONDHATUNK LE

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Horváth Lilla
2016.07.31.

...a legfontosabb kérdés az, számítanak-e a tények. Számít-e, hogy maga az orbáni gondolatmenet is elismeri, hogy a gazdasági-, elit- és demokráciaválságra legfontosabb konkrét válasza, a nemzeti szuverenitás, kvázi saját hatalmának növelése mellett a „migráció megállítására” indított kampány. Számít-e, hogy ő maga és a hazugságokkal tűzdelt, nem mellesleg a diktatúrák vagy a Donald Trumphoz hasonló szörnyek éltetésével fűszerezett szónoklata nyíltan elismeri, hogy nem tud érdemben gondolkozni a jelenlegi válságok okairól, és csupán a kalapból előhúzott migráció elleni harcot ajánlja stratégiaként, meg persze az Unió ellenit, hisz Brüsszel megbukott, Magyarországon meg szebb jövő vár a fiatalokra, mint a szüleikre. Számít-e, hogy kormányunk offshore cégeken keresztül juttat közpénzeket az államkötvény és állampolgárság bizniszen keresztül (is) magánszemélyekhez, vagy az, hogy ki vert és kínzott, kinek a megbízásából menekülteket a magyar határon? Nyilván, ha lesz egyszer tisztességes kormányunk és igazságszolgáltatásunk, remélhetjük, hogy a jogtalan, törvénytelen lépésekért a jelenlegi döntéshozókat felelősségre fogják vonni.

Számít-e, hogy Orbán és kollégái nyugodtan alszanak, miközben a líbiai partoknál európai önkéntesek részvételével halásszák ki a holtesteket a vízből? Számít-e, hogy a kormányunk, ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy egy valóban többpólusú világban, amelyben Európának is új utakat kellene keresnie a zavarosban való halászat helyett, szolidáris kiutat és fenntartható működési módokat találjunk a nemzetközi konfliktusokra, és a valós válságokra - kerítések építésével, plakátok és konzultációk szervezésével, meg hazug dicshimnuszok zengésével pazarolja a drága időnket, miközben persze „átláthatatlanul vagyonosodik”, azaz annyit lop, amennyit nem szégyell?

Számít-e, hogy az „európai elit” válságának részeként a kelet-európai elit sem képes reménykeltően elmagyarázni, milyen fejlődési modellek hozhatnának valódi felzárkózást a régiónak, hiszen hosszútávon nyilván Magyarország sem rendezkedhet be arra, hogy a mozdulni képes fiatalok kivándorolnak, és a hanyatló nyugaton kamatoztatják a magyar köz- és felsőoktatásban csiszolt tudásukat. Számít-e, hogy míg vezetőink kisvasutak, stadionok, alternatív médiavalóság és a vazallusi rendszer építésével vannak elfoglalva, a jövő szempontjából alapvető fejlesztések maradnak el az országban?

Számít-e, hogy Orbán több európai vezetőhöz hasonlóan, azért nem tudja elképzelni sem, hogy menekültek és szegény bevándorlók letelepedését segítse, mert nemzeti viszonyok között sem akar befektetni az emberekbe – a csókosok kivételével persze. Hiszen a szegényekre, alsó középosztályra, azaz a nemzet zömét adó milliókra csak afféle hasznosítható, igazságtalanul adóztatható, megvezethető, olcsó bérmunkára vagy közmunkára fogható, ingatlanfejlesztők kedvéért kilakoltatható „emberi erőforrásként” tekint. Akiknek feje fölött a Balog Zoltán-féle emberminiszterek szerveznek álkonzultációt, vagy jelentik ki, a tényekkel szokás szerint hányavetin szembeszállva, hogy a szegregáció üdvözítő.    

Igen, azt gondoljuk, hogy mindez számít, még akkor is, ha a következmények a rohadó egészségügyben, a forrongó oktatásban, az elvándorlásban, a rezignációban és a növekvő gyűlöletben mutatkoznak meg. A gazdasági, elit- és demokráciaválság nálunk is nagyban zajlik, az, hogy egyelőre a Fidesz győzedelmeskedik benne, nem jelenti azt, hogy a király ne lenne meztelen.   
ITT OLVASHATÓ