Szerző: Papp László Tamás
2016.07.17.
Habony lenne a politikai krimik, illetve a tényleges hatalom mögöttes valóságának árnyalakja? Akiről Frank Schätzing regénye, a Lautlos így szól:
“A császárok, királyok és elnökök, a pápák és a diktátorok hiába pózoltak a nyilvánosság előtt, a történelmi jelentőségű fényképeken mindig ott szerepel egy személy, egy szürke, teljesen jelentéktelen külsejű ember, aki csak áll és mosolyog, a vezér integető karja félig eltakarja, mégis ő az, aki eldönti, hogy a vezér feje mikor hulljon alá.
A hatalmasok elbuknak – de a helyükben máris ott teremnek a hatalomra törők, akikre azelőtt bizalmasként támaszkodtak, és akik általában úgy helyezkedtek el a hierarchiában, hogy a legkisebb kockázat mellett a lehető legnagyobb játékteret biztosítsák maguknak terveik megvalósításához. Ezek az emberek együttesen képezték azt a bizonyos árnyékot, amely kivívta magának azt az előjogot, hogy megválaszthatja, kinek az árnyéka akar lenni. Legyen szó akár a CIA-ról vagy a KGB-ről
.
Az árnyékharcosok kezében összpontosult a hatalom, és csak akkor vált kockázatossá a helyzetük, ha ők is a rivaldafény középpontjába kerültek.” (Frank Schätzing: Hangtalan. Atheneaum. 2009. 130.o.)
Nem valószínű, ugyanis Habony nem akar háttérben maradni – s minden, csak nem szürke és jelentéktelen: nagyon is rikító személyiség. Tekintsünk végig a fentebb linkelt – Habony Árpád magánéletét, feltételezett viselt dolgait rögzítő – leleplezéseken. Egyikről-másikról, bizonyos részükről joggal gondolhatjuk: valamelyik szemfüles kollégánk jutott Habony Árpád nyomára. A mázlista pályatárs belebotlott valamibe, illetve szorgos munkával kiásta azt. Igen, valamely hányadáról hihetjük ezt, de az összképről, az egészéről semmiképp...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.