Szerző: Gusztos István
2016.06.15.
Van egy különösen erőteljes hangú ember a fideszes szennymédiában; rendre úgy szólal meg, mint aki birkózószarral táplálkozik: nagyon erős, nagyon durva. Orbánnak és társaságának pedig szüksége van rá.
Előrebocsátom: magam is azok közé tartozom, akik nem tudnak szurkolni a mai magyar labdarúgó-válogatottnak: ha valami, akkor a magyar versenysport, elsősorban pedig a profi futball napjaink eszelős, aljas önkényuralmi rendjének integráns, rezsimigazoló részei. Jó volna pedig örülni minden kis sikernek is – persze, nem az utcákat ellepő fekete sereg módjára.
Lehet persze ezért a kelletlenkedésért szemrehányásokat tenni, de nem mindegy ám, hogyan. A hang, amely fölháborodottan reagál a megfogalmazódó fenntartásokra, a legocsmányabb lelátói rigmusok hangja. S annyiban, amennyiben az ocsmánykodás nemzetből való kitagadást is tartalmaz, illik a folyamatosan bűnbakképző, bérencező stb. fideszes-szélsőjobbos retorikához.
Senki sem írhatja elő – mintegy a magyar nemzethez tartozás kritériumaként –, hogy lelkesedjen a futballért – általában sem, különösen pedig a magyar futballért nem. Jogosulatlan minden, „ünneprontásra” „válaszoló” durváskodás, felelősségre vonó, kitagadó indulat: mindaddig, amíg közpénzek milliárdjait öntik a profi futballba – közpénzből egy fillért sem volna szabad –, miközben az oktatás, az egészségügy közembereket kiszolgáló részét, a szociális ellátást lerohasztják, bárkinek joga van a teljesen érthető „fanyalgásra.”
De tévednénk, ha a fanyalgást kizárólag a közpénzek említett felhasználásával magyaráznánk… Van más, egyszerre gyakorlatinak és szimbolikusnak nevezhető oka is: az orbáni hatalom megszáll mindent, elbitorol mindent, a maga képére akar formálni mindent – kifejezetten törekedve minden autonómia fölszámolására. Innen nézve is érthető, indokolt a dacreakció...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.