RIA! RIA! HUNGÁRIA!

MANDINER BLOG
Szerző: rajcsányi.gellért (ergé) 
2016.06.22.

Ez a nap is eljött. Nem épp arra számítottunk az Eb előtt, hogy az esélyesek nyugalmával mérkőzhetünk meg egy kiesés esélyétől rettegő portugál válogatottal. De hát így alakult. Nem tiltakozok ellene. A továbbjutásunk a német-északír meccsen dőlt el, de az ehhez szükséges négy pontot a magyar válogatott harcolta ki magának − és a velük egy pályán tomboló tizenötmillió magyarnak − copyright Dzsudzsák Balázs.

Nekem nem voltak elvárásaim az Eb előtt − azon túlmenően, hogy harminc év után jussunk már ki egy nemzetközi fociversenyre. Szerény sóhajaim voltak. Hogy egyszer nyerjünk. Nyertünk. Hogy legyen legalább döntetlenünk. Lett. Hogy egy pontot azért szerezzünk. Szereztünk, eddig négyet. Hogy ne végezzünk csoportutolsóként és ne verjenek minket agyon háromszor. Hát, nem így történt. Örülök.

Maximális reményeim azok voltak, hogy megálljuk a helyünket tisztességgel, és eljutunk a nyolcaddöntőig is. Megálltuk tisztességgel a helyünket és két meccs után már a nyolcaddöntőben tudjuk magunkat. Igen, ez történt!

És az a csodálatos, hogy a magyar válogatott mindkét meccsen hajtott, hajtott és hajtott, kifulladásig. Szívvel, lélekkel, szenvedéllyel egyrészt; okosan, építkezve, türelemmel másrészt. Az osztrákok kemény megverésére és az Izland ellen kigyötört döntetlenre volt ez eddig elég.

Mi kell még?

ITT OLVASHATÓ