Szerző: rezeda
2016.06.27.
Van annak valami diszkrét bája, ahogyan Szijjártó Péter a külügyeket futsalmeccsként kezeli. Illetve úgy sem. A futsal érzékenységet feltételez, gyors és váratlan döntéseket, hogy ne mondjuk, egyfajta magas szintű intelligenciát. Ehhöz képest a mi külügyi ügyintézőnk beragadt a liftben, és onnan olvasgatja föl a használati utasítást, mert, mint kitetszik, a palota házi medencéjéből gukkerolva idáig terjed a horizontja.
Meg különben is meghasadt neki a tudata. Ha fehér köpönyeges ápolók volnánk, vagy rőt szakállú pszichiáterek, akkor minden skrupulus nélkül állítanánk föl a diagnózist, miszerint: skizofrénia, ráadásul kataton beütéssel, de mindenképpen monománia. Vagy tamtam. Ez utóbbihoz azonban minimum törzsi varázslónak kéne lennie, ami viszont olyan magas hivatal, hogy hiába van taraja, akkor is érdemtelen rá.
És ebbe a bonyolult lélekállapotba a haverja gyömöszköli bele. Miatta van az egész csűrés-csavarás, hogy úgy jöjjön ki a játszma, mi imádjuk az Uniót nagyon, ellenben menjen a picsába mégis. Így köll egyensúlyozni a kötélen, ráadásul kisegítő rúd nélkül. Mindez nem most kezdődött, viszont éppen eszkalálódik a szemünk előtt, próbára téve rekeszizmunkat vagy könnyzacskóinkat teljesen...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.