NEM TUDJÁK ELVISELNI, HOGY EZEK KORMÁNYOZZÁK ŐKET. A FRANCIA FELFORDULÁSRÓL.

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Balázs Gábor
2016.06.16.

...Ki hitte volna pár hónapja, hogy egy országban, ahol a terrortámadásoktól való félelem uralkodik, ahol hosszú hónapok óta rendkívüli állapot van érvényben, ahol a politikai osztály legnagyobb gondja hogy fiatal lányok mit hordanak a hajukon, ahol az országot nem is igazán érintő menekült-kérdés paranoiajában fuldoklik a közélet, ahol a francia identitást az araboktól védik meg minden egyes áldott nap, hogy lesz néhány száz, majd néhány ezer (és egyre több!) ember, aki elfoglalja az utcákat és a tereket, hogy kimondja, hogy ebből elég volt?

Nem is arról van szó, hogy százezrek tüntetnek a szocialista kormány sokezredik neoliberális intézkedése ellen a szokásos szakszervezeti keretek között, pár órás sztrájkokkal megspékelve.

Hanem hogy gimnazisták és egyetemisták tízezrei blokád alá helyezik iskoláikat.

Hogy a gimnazisták olyan eltökélten szegülnek szembe a megfélemlítő rendőri erőszakkal, hogy még a legöregebb gyári munkások és a nem árulóvá vált hatvannyolcasok is elégedetten csettintenek.

Hogy a dokkmunkások blokád alá helyezik Le Havre-t.

Hogy a finomítók blokádja miatt benzinhiány lesz az ország jó részén.

Hogy Rennes-ben vagy Nantes-ban a belvárosi utcák már inkább a tüntetőké, mint a rend erőié.

Hogy Párizs utcáin több ezer gimnazista skandálja, hogy „mindenki gyűlöli a rendőrséget!”.

Hogy fiatal lányok és fiúk, az istentudja honnan előkerült régi harcosokkal, meg persze a mindig mindenre képes akárkikkel, maszkban és gázálarcban állják a rendőri könnygáz és gumibot rohamokat?

Hogy az elégedetlenség olyan szintet ér el, hogy az utcára mennek ki az emberek amiatt, mert nem akarják, hogy ez a kormány kományozza őket. És nem egy politika erőről beszélnek, vagy a kormányzás egy módjáról: erről a példátlan tragikomádiáról, amibe a képviseleti kormányzás torkollott. Megfosztani a hatalmuktól a kományzókat. Hát persze: mi más?

Hogy a düh ereje ilyen hatalmas lehet.

Hogy kitörni a keretek közül ilyen végtelenül szórakoztató és felszabadító érzés: „Qu’est-ce qu’on se marre bien!”

Hogy a „pedagógiájuk” az ELKERÜLHETETLEN neoliberális reformokról már csak nem is érdekel senkit.

Már régen nem erről van szó....

ITT OLVASHATÓ