NEGYVEN ÉV LATINOVITS ZOLTÁN NÉLKÜL - ÉS VELE

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.06.04.

„Talán mindenütt voltam, bálban és temetésen, erdőben és vízparton, bűnben és erényben. Sokat utaztam, most elfáradtam.”

1975 augusztusa volt, forró nyári délután. Első gyakornoki hónapomat töltöttem a Magyar Távirati Irodában, hogy – az érettségi és a katonaság között – belekóstoljak választott hivatásomba. Délután 2-ig tartott a munkaidőm, és már előre elterveztem, hogy utána lemegyek az Alkotás moziba, ahol fél 3-tól adják Huszárik Zoltán Szindbádját. Bár a filmet már négy évvel korábban bemutatták, 18 éves korhatárt kapott, feltehetően azért, mert látható benne néhány álomszép meztelen női test, és akkortájt a mozik többségében még komolyabban vették a kiskorúak lelki fejlődésének megóvását. Most azonban itt várt a ragyogó alkalom, hogy feltöltsem magam az élménnyel, Latinovits Zoltánt és Dayka Margitot már korábban is szerettem, ráadásul a film zeneszerzője egykori tanárom, Jeney Zoltán volt.

Csakhogy volt egy bökkenő: olyan sok munkám akadt, hogy nem maradt időm ebédelni. Annyi baj legyen, gondoltam, majd a film után otthon eszem, kivételesen kihagyom az ebédem.

Így néztem végig a Szindbádot, és a megismételhetetlen csoda mellett a kínok kínját álltam ki. Persze a csoda azóta sokszor megismétlődött, hiszen számomra ez a film olyan, mint egy hozzám tartozó könyv, amit bármikor levehetek a polcról. És számomra Krúdy időm és téren kívüli hőse nem is lehet más, csak Latinovits Zoltán, ha a kezembe veszem valamelyik Szindbád-novellát, az ő messzetűnő gordonkahangján szólalnak meg. Amikor sok-sok év után eljutottam a Kéhli-vendéglőbe, megpróbáltam olyan eleganciával kendővel kiütni a remegő velőt a csontból, ahogyan ő tette. Persze hogy is kelhettem versenyre egy Gundel-leszármazottal…Filmbeli első szavairól, amelyet a történet szerint már odaátról szólnak, évek óta úgy érzem, hogy rólam is szólnak. Amikor egyszer egy Nő „Szindbádnak” nevezett, majdnem elhittem neki. De csak majdnem, ezért vagyok még életben...

ITT OLVASHATÓ