MI VÁLTOZIK AZ ÉLETÜNKBEN, MIUTÁN SZÁMUNKRA VÉGET ÉRT A FOCI EB?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2016.06.28.

Röviden: semmi. Bővebben: Talán kicsit jobban magunkra ismertünk a sikerben és a kudarcban. Sokak szerint egy élhetőbb országgá vált hazánk az utóbbi két hétben, a nemzeti válogatott egyesítette a magyarokat, mertünk nagyot álmodni, és aki eddig nem is ismerte a csodakapust, most akár bele is bújhatott Király Gábor mágikus mackóalsójába. Valóban különleges dolgok történtek velünk két hét alatt, ám egyet ne feledjünk: a cirkuszból is egyszer haza kell menni, és ha otthon nincs kenyér, akkor korgó gyomorral fekszenek le a gyerekek, akik egy órája még az artistákat csodálták. Vendégszerzőnk, Siposvölgyi Ármin írása:

Szívesen állítanám, hogy innentől minden másként lesz nálunk, ám legyünk realisták: egy győzelem, két döntetlen és egy vereség egy kontinenstornán akkor sem lehet sorsfordító egy nemzet életében, ha történetesen közel fél évszázadig vártunk arra, hogy egyáltalán eljusson a csapat egy ilyen nívós sporteseményre. Az első mérkőzés után azt nyilatkozta a miniszterelnök, hogy focilázban ég az ország, ám ennél többről volt szó. Az osztrákok legyőzése után gyakorlatilag őrületté fokozódott az a hihetetlen várakozás, ami a kontinenstorna előtt alakult ki. Ezt követően lényegében Gera Zoltán kisujja vagy Szalai Ádám haja jobban érdekelte a magyarokat, mint Portik Tamás vallomása, a liget projekt és a britek kiválása az EU-ból együttvéve.

Ez a két hét sokkal többet elárult a magyar néplélekről, az elfojtott vágyainkról, a kissé zavaros jövőképünkről, a napi problémáinkról, mint két közvélemény-kutató három reprezentatív felmérése. A legfontosabb tanulsága ugyanis az EB-nek, hogy a magyar szurkolók nagyon akartak szeretni egy csapatot, amelyik a címeres mezben futkározva végre nem hoz szégyent rájuk, és ezt megkapták. Hogy ez miért különleges jelenség? Más országuk drukkerei nem ilyenek? Persze, ők is szeretnek azonosulni a fiúkkal, mikor jól megy a játék, amikor legyőzik az ellenfelet, de a magyar szurkoló most már szinte minden sportágban ugyanolyan megszállott lett. Emlékezzünk csak, milyen értetlenséget és persze csodálatot váltott ki az oroszországi jégkorong VB-n a magyar drukkerek önfeledt ünneplése minden elvesztett meccs után. A belgák elleni kijózanító pofon után ugyanez a mechanizmus lépett működésbe: imádni akarjuk a fiúkat, mert legalább ott voltak, és szurkolhattunk nekik. Már nem az eredmény fontos, hanem a részvétel, mert egyszer bele tudtunk szólni a nagyok ügyeibe, ha csak rövid időre is....

ITT OLVASHATÓ