Szerző: Andrew_s
2016.06.05.
Rájöttem, hogy alighanem irigy lehetek. Leginkább talán arra, hogy amikor valaki felfedezi a langyos vizet, akkor talál hozzá olyan médiát, amelyik körbeugrálja, és elfelejti megkérdezni: hol tetszett lenni mostanáig. Valami ilyen érzés kerített hatalmában akkor, amikor a Varga Zoltánnal készült beszélgetést olvasgattam a Vasárnapi Hírek oldalán.
A nyilatkozó különben pszichológus, és a leirat felütésében az az állítás, hogy a beszélgetés egy „évtizedek óta nagy hatalmú vezetőkkel dolgozó neves pszichológussal” zajlott. Ezt nincs okom kétségbe vonni. De a megfogalmazás ebben a formában furcsa. Mert a pszichológus vagy közvetlenül dolgozott Orbán Viktorral, és ebben az esetben etikai kérdést vethet fel a mondandója. Vagy más, nagy hatalommal bíró figurákkal dolgozott, és akkor pont annyit tud a kedves vezetőnkről, mint bárki más újságolvasó. Mint bárki más, aki figyelemmel kíséri a napi történéseket, illetve nem elég fiatal ahhoz, hogy ne emlékezzen a Fidesz indulására, és annak körülményeire, és arra, hogy a létrehozását valószínűleg sokkal jobban indokolta Orbán és kollégiumi körének sértettsége, mint bármi más. De természetesen eszembe sincs kétségbe vonni a nyilatkozó pszichológus szakértelmét. Sőt! Tulajdonképpen örülök, hogy megnyilatkozott. De erre még visszatérnék...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.