Szerző: wien74
2016.06.10.
„A pályázat kapcsán komolyan gondolkodóba estem. Az szép, hogy a jobbításon töprengünk, de vajon akarja-e Magyarország, hogy egy szép, új világ köszöntsön rá?
Sajnos sokszor úgy érzem, hogy a „balsors, akit régen tép” és a mindennapos kesergések mögé bújva a magyarokban még nem érett meg az elhatározás, hogy nekik pontosan mi is lenne jó. Mert sokaknak ma is minden pont úgy jó, ahogy van.
Ha egy munkavállaló minimálbéren van bejelentve, nem gond, hisz mindenki ezt teszi. Ha a kisember „megcsinálja okosba”, az is rendjén van, mert a ranglétra felsőbb fokán sincs ez másképp. Ha a kórházba még a WC-papírt is a betegnek kell bevinni, hah, ez van, máshol még rosszabb.
Folyton ez az örökös lemondás, beletörődés. Pedig egyáltalán nincs semmi sem rendben! Hisz ha minden stimmelne, nem lenne most munkaerőhiány, nem lenne elvándorlás, hisz ki akarná otthagyni a Kánaánt. A határok eltűntek ugyan, de a fejekben megmaradtak a korlátok.
És ha már a változtatni valóknál tartunk, a legfontosabb: a hozzáálláson kellene változtatni! Hogy igenis nem mindegy! Ne legyen mindegy! Ne legyen elég az „elvagyunk-minek-ugráljak”-közhangulat. Ha ezen sikerülne túljutni, az már óriási dolgokat eredményezne. Mondjuk összefogást, tenni akarást. Országos szintű változást.
Tegyük fel, hogy eljutottunk idáig. Erre már lehet(ne) építeni. Na, ekkor kell jó alaposan körülnézni, hogy a környező országokban mit csinálnak jobban, eredményesebben. Nyugodtan lehet lopkodni az ötleteket, átvenni a bevált dolgokat, az előremutató példákat..."
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.