Szerző: Tarski
2016.06.22.
Még 2010 decemberében írtam egy tanulmányt a Nolblogon, amelynek a címe A kommunizmus tündérmeséje volt. Ebben a művemben Bibó István marxizmus kritikájára támaszkodva elemeztem a kommunista politikai filozófia tarthatatlanságát, és azt, hogy miért nem alkalmazható eredményesen a mai társadalmi mozgások megszervezésére. Amint arra már korábban is számítottam, egyből lerohantak a még meglévő és élő kommunisták, akik azt akarták nekem bebizonyítani, hogy amit eddig gondoltak a kommunizmusról, illetve amit eddig csináltak a kommunizmus címszó alatt, az mind-mind Marx igen nemes eszméinek az eltorzítása volt. Én pedig nem ismerem eléggé, sőt némelyek szerint egyáltalán nem ismerem a marxizmust, mert olyan sok zöldséget hordok itt össze a világ legkitűnőbb elméletéről, hogy már arra kell gondolnunk, hogy szegény Tarski most bedrogozott, és ezért beszél itt oly sok marhaságot. S mily kitűnő alkalom ez arra, hogy most ők mondják el azt, hogy miként kell értelmezni a marxizmus egyedülállóan nemes eszméjét.
Ezzel kapcsolatban már akkor az járt az eszemben, amit Bibó István barátja, Reitzer Béla mondott. Eszerint egy a jövőben létrehozandó politikai rendszer híveivel azért nem lehet eredményesen vitatkozni, mert ha netán megsemmisítő érveket sorakoztatnánk fel az elmélet tarthatatlanságára nézve, akkor a vitapartnere úgy alakíthatja az indokait, ahogy akarja, hogy végül is neki lehessen igaza. Az új elméletet ugyanis még nem próbálták ki, ezért azt tetszés szerint lehet formálni, hogy az végül is elnyerje a másik fél tetszését. Csakhogy esetünkben a kommunizmus egy már kipróbált elmélet volt, ami azonban csúfosan megbukott. Ennek ellenére a ma élő hívei váltig bizonygatják annak létjogosultságát, mert nem tudják elviselni azt, hogy ez a kitűnő elmélet a történelem szemétdombjára került...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.