Szerző: Eszes Beáta
2016.06.25.
A #londependence híre, miszerint London kinyilvánítaná függetlenségét és ezzel uniós tagságát, többekben megdöbbenést vagy legalább őszinte érdeklődést váltott ki. A reakció az uniós identitás és a jogbiztonság ünnepe. Erre a gondolatmenetre visszatérek lentebb.
Nagy-Britannia az európai uniós tagságról szóló, a kilépők gyenge többségét hozó népszavazás eredménye után beindult reakciók történelmi jelentőségűek: egy feudális, anakronisztikus kreáció érkezett el rég megérdemelt sorsához: Nagy-Britannia immáron nem csupán foci EB-ken demonstrálhatja a bezsebelendő, fordulónként járó milliós bevételek érdekében, hogy a porlepte birodalom csak nippeken és a brit fehér fiúk fejében létezik csak. Érthetetlen módon külön indul sportversenyeken Anglia, Skócia, Észak-Írország és Wales, ám ezt a regionális függetlenséget szeretné megtagadni az Európai Unióban egyenlő jogokkal bíró állampolgáraitól.
Arról szó se essék, hogy a királyi családot már rég egy viaszmúzeumban kellene csak mutogatni. Megdöbbentő számomra, hogy a XXI. században női ideál lehet olyasvalaki – Katalin hercegnő – és nőtársainak százai, akiket az anyjuk azért irat be kemény fontezrekért egy bizonyos egyetemre, hátha beszédülnek egy trónörökös ágyába. Ez a középkor világa. Ausztrália és Új-Zéland megtehetné azt a szívességet, hogy elindítja a trónfosztási hullámot...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.