EGY NAP A VÁROSBAN BLOG
Szerző: szucsadam
2016.06.20.
...Mára teljesen elszakadt egymástól a hivatalosan pékszakmának hívott közösség, és az alulról jött, külföldön tanult, a magyar iskolai bizonyítványt csak muszájból megszerzett kézműves pékek csoportja. Pontosabban: soha nem alakult ki a kapcsolat, szinte semmiféle átjárás, párbeszéd nincs. Tavaly, augusztus 20-án, az első Kenyér Lelke versenyre, ahol a valódi kovászos, istentelen jó kenyereket kóstolhattunk, még meghívták az elnökséget, értékeljék ők is a saját szempontjaik szerint ezeket. Nem jöttek el.
De most nem is mennék bele, hányszor NEM volt párbeszéd a Magyar Pékszövetség és a csúcspékek között. Folyamatosan. Ha bármelyik fél szájára veszi a másikat, az leginkább lapoknak adott interjúkban történik.
Soha nem hittem volna tíz évvel ezelőtt, hogy a 2016-os jövőben, amikor majd végre menő lesz igazán jó kenyeret, kakaós csigát, bármit készíteni, ez a minőséget hajszoló réteg majd renegátként, elkülönülve fejlődik. Azt gondoltam, hogy ha lesznek majd igazán jó pékek, a szakma a tenyerükön hordozza őket. Hogy mindenféle szakmai díjakat kapnak majd. Hogy bevonják majd őket annak a bizottságnak a munkájába, ami meghatározza, milyen kritériumoknak kell megfelelni a Magyarországon forgalomba kerülő kenyereknek.
Ezekről azonban szó sincs.
Persze mit is vártam. Forgatókönyv szerint ment minden. A változást mindig a fiatal generáció hozza magával, a világban felbukkanó trendekre fogékonyabb, tettre készebb, gyorsan tanuló korosztály kezd el mindig legyinteni a becsontosodott szervezetekre és felfogásokra. Erre aztán az idősebb generáció lenézéssel, és a fiatalos hév tiszavirág-életének megjóslásával válaszol. Nem érti meg a két generáció, hogy szükségük van egymásra, és az öregek higgadtságát kell vegyíteni az új generáció energiájával és törekvéseivel. Tök általános séma, és itt is ez ment végbe...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.