Szerző: TÜNDE
2016.06.28.
Kis faluban lakunk. Tipikusan nyugdíjasok és néhány gyerekes család. Amolyan mindenki ismer mindenkit helyen.
Pár éve kezdődött az egész, amikor a szomszéd fiú 7 éves körül volt (úgy vettem észre, ez az a korosztály, aki hobbit csinál a szomszédok zaklatásából). Egész ártatlanul kezdődött. Bemászkáltak a kertünkbe a „véletlenül” berúgott labdáért. Kimentem, szóltam, hogy ez engem zavar. Az én kertem (nem is nagyon karban tartva, véletlen ott töri össze magát, az meg az én bajom lesz utána), ha bejön a labda, kopogjanak be, odaadom. Egyébként ez a másik szomszéd kisfiúval is így volt, csak ő mindig kopogott, aztán a néhányadik alkalom után megdicsértem, hogy ügyes, és nyugodtan vegye ki, pláne ha egyébként nem is vagyunk itthon mert volt, hogy fél napokat várt a labdájára.
Szóval fent említett kisfiú és barátai elkezdtek ebből hobbit csinálni, meg a parkoló autókon való egyérintőzésből, meg a visszapillantók/ablaktörlők állítgatásából. Amolyan gyerekcsínynek szánták ezeket, de komoly károkozás simán benne van a pakliban, ha kirúgják a kocsim ablakát mondjuk.
Egy alkalommal szóltam az apjának, hogy ezek történnek. Ő meg elküldött engem melegebb éghajlatra, hogy de hát ő még gyerek, neki szabad. Köpni-nyelni nem tudtam. Apukával azóta nem beszélünk, a gyerek meg persze vérszemet kapott. A következő húzása már az volt, hogy a barátjával hógolyóval, majd kővel hajigálták a nappali ablakunkat. Ekkor az anyjához mentem át szólni, hogy rakja helyre a kisfiút, aminek az lett a vége, hogy az egész utca zengett, úgy ordított a gyerekkel, és azt sem zárom ki, hogy meg is verte. Anyukának ebben a családban egyébként nincs szava...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.