Szerző: csú
2016.06.19.
Hegyi Iván helyszíni tudósítása:
Marseille kikötője szombat délben magyar mólóvá változott: több mint tízezer honfitársunk gyűlt egybe a dokknál. A többség pirosban volt, néhány százan fekete mezt viseltek, abban azonban nem mutatkozott különbség, hogy egyaránt elemi erővel zúgott innen is, onnan is: hajrá, Magyarország!
Ha ezt a régiek megélhették volna...
Ám a hajdani „marseille-iek" kevesebb szurkoló (12 ezer néző) előtt vívtak pótselejtezőt 1969-ben a csehszlovákokkal (1-4), mint ahány magyar drukker most megjelent a Velodrome-ban. A magyar létszám az arénában már meghaladta a 15 ezret, s bár nem kevés izlandi is feltűnt a lelátókon, a kék dresszbe öltözött szigetországi hívek szinte elvesztek hazánk túlerőben lévő fiai, lányai között. (Bizony meg kell említeni a nőket is, mert korántsem csak férfiak érkeztek Franciaországba a norvégokkal vívott pótselejtező után népszerűvé váló, az osztrákok elleni Eb-győzelem nyomán pedig hirtelen az agyonszerethető kategóriába emelt válogatottért.)
Este hat előtt öt perccel olyan hangulat támadt, akár a selejtezőkön az Üllői úti stadionban, miután kivonult a pályára a két csapat. Felteszem, a tengerparti szurkolói zónában hasonló lehetett az atmoszféra, mert – hogy el ne felejtsem – a kivetítős drukkerövezet már kora délelőtt tele volt magyarokkal... Ezúttal is bebizonyosodott: nincs sportág – talán semmi sincs –, amely konkurálhatna a futball tömeghatásával: akár egyetlen győzelem is elég ahhoz, hogy a labdarúgás országos ügy legyen két és fél ezer kilométert utazó autósokkal és odahaza a tévé előtt szorító nagymamákkal...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.