Szerző: Treuga Mei
2016.06.16.
Ha egy szabadságharc győzedelmeskedik, a brit unió is szétesik tőle.Adott egy angol – ezért stílusában talán kevésbé irritáló, a diplomáciai asztalra ritkábban szellentő – Orbanolini, aki úgy akarja megszilárdítani a miniszterelnöki pozícióját, hogy a leggusztustalanabb, legtaplóbb zsigeri érzékekre játszik. Kaméleon Dávid úgy kampányolt a bennmaradás mellett, hogy előtte elkezdte hergelni a tömeget az – egyébként megalapozott indokokkal méltán kritizálható – EU ellen, a legaljasabb ösztönöket fölszítva a tömegekben, amit nemzeti büszkeségnek, a brit munkások védelmének állított be. Aztán kieszközölte a népszavazást, hogy az Uniót is megzsarolhassa. Közben saját államának szétbomlását is kockáztatta, de akár egy újabb globális revessziót is, neki mindent megér ez...
...Egy marslakó szemében azokért a népekért nem kár, amelyek a protekcionizmus utóda, a formális függetlenség nyomorába züllenek, amelyek megválasztanak – esetleg kétharmados felhatalmazást adva nekik – ilyen csörtető, hatalomfüggő csecsemőket. Hogy aztán egy nála is gátlástalanabb és korlátoltabb ex-polgármester le is arassa pyrrhuszi győzelmét vele szemben. Megérte. (Putyin meg egy-két hónapig röhöghet a markába – míg rá nem jön, hogy ez csak rövid távon hozam neki.) De – talán csak az empátia okozza, hogy innét, lángoktól öleltünk kebeléről is látszik – csak egy marslakó szemszögéből nézvést van így. A kevésbé integrálódott és az elszakadó államok ugyan még inkább kitettek a globalizált gazdaság – és a globalizálódott kultúra – ár-apályának, és jóval kevésbé tudják befolyásolni azt, de a nemzet régi dicsősége új dalokat hoz – ha kenyeret, tartást, hatóerőt, identitást, jövőt nem is. Egy önálló Anglia – főként Észak-Írország és Skócia nélkül – végképp ki lesz szolgáltatva a globális tőkerendszernek. És jobban ki lesz szolgáltatva minden elnyomásnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.