Szerző: PuPu
2016.06.23.
Magyar játékosok, magyar mezben, magyar gólokat rúgtak!
Győztünk, győzött Magyarország!
Ez a hajdan nagy, ám most átmenetileg kicsi ország, bokréta Isten kalapján elégtételt vett Trianonért, az összes veszett háborúnkért, visszamenőleg Nagy Szulejmánig!
Elnézegeti az ember a mámoros szurkolókat és elgondolkodik: amit lát, az a magyar néplélek tömény kivonata, a hirtelen lelkesedő, hamar csalódó magyar nép tökéletes lenyomata.
Isteni csoda - ez fekszik nekünk, nem kell bajlódni a munkával, az erőnléttel, a taktikával.
Csak Magyarországon lehet eladni a tablettát, mellyel három hét alatt izomemberré lehet válni, vagy ugyanennyi idő alatt le lehet adni negyvenkét kilót - mi az azonnali sikerek népe vagyunk.
Ha tárgyilagosan szemléljük a dolgokat, akkor túl sok örömre nincs ok, egy nyert meccsel és két döntetlennel jutottunk tovább, utóbbiakból persze világraszóló sikert kovácsoltunk idióta sportriporterek áldásos segedelmével: egy-egyre nyert Magyarország, mondta valamelyikük...
És elkezdődött a fantáziálgatás, elméletben már meg is nyertük az EB-t, nagy futballnemzet lettünk, a köpcös meg olyan elégedett pofákat vágott, mint aki a zsebében kotorászva észrevette, hogy két farka nőtt.
Nem kétséges, előrelépés ez a magyar válogatott tekintetében, de az előrelépés leginkább csak abban van, hogy volt valaki, aki megtanította az egyéneket csapatként dolgozni, azon a nyelven beszélt velük, melyet klubcsapataiknál megszoktak, és ez hozott is eredményt, kétségtelenül.
Ez is fontos dolog, ez is előrelépés, ennek is kell és lehet örülni, de attól, hogy a válogatottat már az első mérkőzésén nem tiporták bele a pályába, hogy még a harmadik forduló után is jobbnak tűntek a labdaszedők alkalmi válogatottjánál, ettől még a magyar labdarugás egy fikarcnyival sem lett jobb.
A válogatottban a játékosok többnyire nem a magyar bajnokságban edzenek, játszanak, aki meg itt játszik és tehetséges, annak iparkodnak elvenni a kedvét, hogy olyan csapatban játsszon, ahol akár még fejlődhet is - inkább megy kölcsönjátékosnak a Puskás Akadémiához - lásd Kleinheisler.
A rögeszmés stadionépítő valószínűleg saját sikerének könyveli el a továbbjutást, de téved, a létesítményekbe befektetett pénz jobban szolgálta egyéni meggazdagodását, mint a magyar labdarúgás ügyét.
Ha a valósággal akart volna találkozni, akkor a magyar ultrákat kellett volna nézegetnie, az általa épített és általunk kifizetett stadionokban ők veszik el a nép kedvét a labdarúgó mérkőzések látogatásától.
Ha itt valaki még magyar futballt szeretne csinálni, akkor annak nem stadionépítéssel kellene kezdeni, ugyanis csak Mekk Elek kezdi az épületet a tetővel, - először elkészítjük a tetőzetet, mert az eső bármikor eleredhet, ugye...
Ide iskolai sport kellene, iskolai pályákkal, edzőkkel, öltözőkkel, fürdőkkel ( megannyi pedagógiai lehetőség... ), szerelésekkel, labdákkal, iskolai bajnokságokkal, díjakkal.
Orbán azt hiszi, hogy labdarugó akadémiája megoldás bármire, pedig nem.
A ladbdarugás soha nem volt a középosztály sportja, és nem is lesz az...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.