Szerző: mmi
2016.06.04.
A London Clapham negyedében található The Grands egy igen érdekes hely, immáron 100 éve áll a zene és a szórakoztatás szolgálatában, és szerencsére, ez idő alatt senki sem akarta aktualizálni a belsejét annyira, hogy elveszítse a hangulatát: budoáros-vörös textil kárpitok, szőnyeg, színház-szerű elrendezés páhollyal, karzattal. Pont olyan, mint a Bataclan, állapítottuk meg, és lopva körbenéztünk, merre van a menekülési útvonal.
Nem csak én vagyok ezzel így, más barátok is mesélték, ha nagy koncertre mennek, minden különösebb felindulás nélkül megnézik, merre lehet majd futni. Úgy tűnik, ehhez is hozzá lehet szokni.
Egy estére átitatta a falakat a magyar érzés, amit a kanyarban mért, de mindenhol érezhető lecsó (nem Lecsó!) és pörkölt illata még tovább fokozott. (Nem kóstoltuk, jó volt?) Azt pontosan lehetett tudni, hogy itt gyakorlatilag bármit csinálhat a Kispál, imádni fogják, mert hát nem mindennapos vendég ebben a városban egy magyar kultzenekar, úgy kell, mint egy falat kenyér. Noha London egy zenével átitatott város, mert minden sarkon ott muzsikál egy utcazenész, és nem azt tolják, amit a Flórián aluljáróban az a szegény gitáros gyerek… Azt mondják, errefelé zsűrizik, ki zenélhet az utcán, s úgy tűnik, az ítészek értenek hozzá, mert le-leesett az állunk egy-egy utcai produkciót meghallva. (Javasoljuk Budapest városvezetésének is a dolgot: iszonyú jó hangulatot is varázsol az utcákra.)
Azért elképzelem Tarlóst abban a zsűriben… Emlékeztek még a szigetes-buzizós cuccra… Akkor még óbuda főmuftija volt, és mindent megtett, hogy agyhalott-állapotban tartsa a kerületet. Na, ez a pasi vezeti most Magyarország fővárosát. És utálja az utcazenészeket. meg mindet, ami élet...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.