KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Emberbarát
2016.06.17.
Író szeretett volna lenni, azt remélte, hogy műve túléli majd őt. Nem vigasz és mégis jó, hogy miután 15 éves korában meghalt Bergen-Belsenben, a világ egyik leghíresebb írója lett: egy hang, amely – ahogy Ilja Ehrenburg mondta – 6 millió helyett beszél, és amely mégis átélhetően személyes marad. Nehéz belegondolni, hogy voltaképpen még mindig nyugodtan élhetne, hogy a napokban ünnepelhette volna unokái társaságában a 87. születésnapját. Apró gyermek, amikor családja elhagyja a fasizálódó Németországot. Európát azonban nem hagyhatják el és a nácik Hollandia megszállásakor utolérik őket. Deportálásukat megelőző két éves bujkálásuk idejét követhetjük nyomon a naplóból, amely nagyon kevéssel a háború után, az első szövegek között mutatta be a világnak azt az eseménysort, amelyet jóval később holokausztnak neveztek el. A napló megejtő őszinteséggel beszél írója felnőtté válásának lassú, de világosan kivehető folyamatáról, egy voltaképpen természetes és nehéz átalakulásról: édesanyjához fűződő ellentmondásos kapcsolatáról, ébredező testi-lelki szerelmi problémáiról, egy olyan jövőre vonatkozó terveiről, amely jövőről minden olvasója tudta már az első betűtől kezdve, hogy még azelőtt lezárult, hogy elkezdődhetett volna: 1945 első hónapjaiban, Bergen-Belsenben.
A naplót azonban megőrizték a Frank-család segítői, így került Anne túlélő édesapjához, Otto Frankhoz, aki leginkább azzal töltötte élete hátralévő három és fél évtizedét, hogy a lánya hagyatékát kezelte...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.