Szerző: KMÉRCE
2016.06.18.
Pár hónappal ezelőtt jelent meg Lantos Gabriella, egykori újságíró, ma magánkórház-igazgató cikke, ennek nyomán rendezett konferenciát pénteken a Friedrich Ebert Alapítvány és a Political Capital a magyar egészségügyről.
Világosan látszik, hogy milyen nagy bajban van, nemcsak az egészségügy, hanem az egészségpolitika is. A meghívotti kör ugyanis, a reflektálatlan hagyományoknak megfelelően főleg gyakorló kórházvezetőkből állt, abból a tévedésből kiindulva, hogy az orvos vagy a kórházigazgató átlátja az egész egészségügyet. A panelekben azonban nyilvánvalóvá vált: ők valóban nagyon jól látják saját szintjük helyzetét, ám az egészségügy egészének átlátására egészségpolitikus szakértőkre lenne szükség. Nem segített az sem, hogy a beszélgetéseket vezető Danó Anna, a Népszabadság szakújságírója sem a rendszerszerű megközelítés, hanem az anekdotikus példákkal való dobálózás felé terelte a vitát.
A közönség soraiban ültek egészségüggyel foglalkozó szakpolitikusok, akiknek a hozzászólásai sokkal jobbak voltak, mint a panelek tagjaié. Például felhívták a figyelmet arra, hogy nincsenek rendelkezésre álló kutatások arról, hogy a társadalomban jelenlévő óriási egyéb egyenlőtlenségek mennyiben határozzák meg az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségeket. Ezt a szervező Political Capital képviselője, az ő vitaindító tanulmányukat készítő Juhász Attila is megerősítette. Adataik szerint a lakosság ötöde nem jut hozzá megfelelő orvosi ellátáshoz.
Kérdés, hogy létezik-e egészségpolitikai szakma Magyarországon? Ha igen, akkor szinte láthatatlan, a médiában, a közvitákban nem nagyon látszik. A nyugati országokhoz képest szinte csak nyomokban léteznek szakpolitikai szervezetek, intézmények. A sajtó pedig sokkal szívesebben foglalkozik botrányokkal, identitáspolitikával, korrupcióval, mint szakpolitikával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.