AZ ÉHSÉG - FOCIRÓL, SIKERRŐL ÉS A NEMZETI EGYSÉGRŐL

MANDINER BLOG
Szerző: Csizmadia Ervin
2016.06.16.

Ostobaság lenne, ha úgy tennénk, mint ha a sportnak nem lenne kohézió-teremtő szerepe. A futballnak is van, sőt, Európában ennek van a legnagyobb. Ne firtassuk most, miért. Amerikában az európai futballnak nyoma nincs; ott az amerikai futball hódít. Ezen se filozofáljunk sokat. Kár elkanyarodni afelé, hogy azért ne örüljünk egy sportsikernek, mert az egy általunk netán nem szeretett szisztémát erősít. Értelmetlen a sport integráció-teremtő erejével szemben aktuálpolitikai ellenérzéseket állítani. Nem összemérhetőek. A sport bizony igazi „soft power”; de könyörgök, ne keverjük ide (is) Orbán Viktort.

A sztori ugyanis – mint azt az iménti link megnyitása után is láthatjuk – teljesen másról szól. Arról, hogy a világ lefejlettebb országai is rászorulnak a sport általi brand-építésre, és őrültek lennének, ha erről lemondanának. Hogy mega-eseményekbe szabad-e pénzt fektetni? Hogy ezek valaha megtérülnek-e? Hogy – főképpen szegényebb országokban – nem maradnak-e egy olimpia után kopár és lepusztult stadionok? Meglehet. De a kérdés nem ez. Hanem az, hogy országok, a mai politika-ínséges időkben lemondhatnak-e arról, hogy pótlólagos integrációs formákat találjanak a maguk számára...

ITT OLVASHATÓ