AMIKOR MEGFORDULNAK A DOLGOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.06.18.

Nem minden segítő tevékenység sikeres.  Amikor elemzem magamban, mi lehet egy-egy kudarc oka, egyre gyakrabban jutok oda, hogy a segítés mértékének meghatározása nagyon fontos. Nem szabad többet segíteni, mint amennyinek a feldolgozására képes az illető, csak annyit, amennyit úgy tud beépíteni, hogy az előre viszi. Ha ehhez nincs elég tudás, képesség, kudarc vár ránk.

Ehhez persze rengeteg információ kell, ismernünk kell pl. pontosan, miért került olyan helyzetbe, amilyenben van, mennyi volt ebben az ő szerepe, és mennyi a környezeté, milyen túlélési technikákat tett magáévá a bajban, mennyire határozza meg a tudatát az un. tanult tehetetlenség, mennyire azonosul az áldozat szereppel, és ebből kimozdítható-e. Na, és persze hogyan.

Lassan azt gondolom, több ebben a pszichológia…. Persze nem a „csernusi” út járható itt, néha, ha belehallgatok valahol egy-egy előadásába, eszembe jut, meddig bírná előadni ezt úgy, egy szegregátumban. (És kicsit kuncogok magamban, már a gondolatától is…).

A segítség pontos célzása, és mértéke, az azzal való élés képessége nagyon fontos pont kellene, hogy legyen, minden ilyen tevékenységben.  Persze ez nagyon nehéz. Amikor az ember a másik krízisét látja, erősebb benne a segíteni akarás, mintsem hogy azt mérlegelje, mennyit érdemes ebben a helyzetben érte, helyette megtenni.

És itt csúszik sokszor félre a dolog. Mert sokan erre ráérezve, nagyon gyorsan azt a tükröt tartják elénk magukról, amit a segítő látni szeretne: ő a nyomorult, a szerencsétlen, a mindenkitől kihasznált, a becsapott, akit mások nap, mint nap újra megtaposnak, akiben csak és kizárólag a segítő látja meg az értéket, azért alázattal és csodálattal, no meg mély hálával van iránta. Aki persze ettől szinte már érzi is a glóriát, és egy olyan játékba csúszik bele, aminek a vége nem az, hogy az illető élete változik, sokkal inkább egy furcsa függőség, amiből már nem lehet lelkiismeret furdalás nélkül kiszállni, és ami könnyen átmegy követelőzésbe, vagy zsarolásba.

Persze ne tudatosan felépített „lenyúlásra” gondoljon itt senki. Itt egyszerűen a reakciók, a lépések viszik erre az útra az ügyet, a szerepek, amelyeknek a kialakításában a segítő éppúgy benne van, mint a bajban levő. Mert a pont, hogy meddig, és mennyire, nem került a folyamatban meghatározásra...

ITT OLVASHATÓ