Szerző: Zsófi
2016.06.21.
Azzal kezdeném, hogy egy kéttannyelvű elitgimnáziumban tanultam. Felsőfokú nyelvvizsgám van spanyolból és angolból. Nem voltak hatalmas vágyaim, hogy én atomfizikus, vagy orvos szeretnék lenni, ugyanis engem főként a gazdaság, a tőzsde, és a különféle gazdaságot befolyásoló tényezők vizsgálata érdekelt.
Még azt sem kötöttem ki, hogy én egyetemre (jelen esetben a Corvinusra) szeretnék járni, megelégedtem volna egy főiskolával is. Főként azért, mert egy egyetemet sokkal nehezebb kifizetni, mint egy főiskolát.
Azt tudtam, hogy államilag támogatott helyre nem sok esélyem van, ugyanis a 465 pontos ponthatár úgy, hogy 5 főt tud az állam támogatni, elég elérhetetlennek tűnt, még úgy is, hogy elég jó érettségit sikerült összehozni, az emelt szintekkel és a nyelvvizsgákkal.
Szépen lassan rájöttem, hogy nincs más választásom, és a két felsőfokú nyelvvizsgámmal, és a dicséretes érettségimmel elmehetek dolgozni, és gyűjthetek az egyetemre.
De valahogy őszintén szólva nem volt kedvem 120 000 forintért olyan helyen dolgozni, ahol nekem kell könyörögni mindenért, nem vagyok bejelentve, és ahol egy jó szóra sem méltatnak. Ahol a kollégák irigyek, és kibeszélnek, és két ember munkáját kell végezned, mert többet fölvenni nincs pénz.
És akkor ért a felismerés. Belém csapott, és hirtelen megvilágosodtam. Elhatároztam, hogy kimegyek külföldre dolgozni. A párom példája lebegett előttem, ugyanis ő 3 évet dolgozott Németországban, és közben vett egy telket, kocsit, és egy 100m2-es gyönyörű családi házat jó nagy kerttel. Mivel ő csak németül beszélt, rám meg úgyis ragadnak a nyelvek, német nyelvterületen kerestünk munkát..."
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.