AMERIKA HIROSIMA UTÁN

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.06.07.

„Először volt egy sor kisebb tűz, majd egy tűzvihar, amely elszívta az oxigént az atmoszférából. És 125 ezer japán halálát okozta egyetlen bombázásban”. Ez nem a hirosimai, vagy a nagaszaki nukleáris apokalipszis leírása, hanem egy előző, „hagyományos” támadásaé, egy 1942-ben Tokióra irányuló szőnyegbombázásé, amelyet olyan gyújtóbombákkal hajtottak végre, mint amelyek elpusztítottak más japán városokat Oszakától Kobéig, később sokat Németországban Hamburgtól Drezdáig – írta a Corriere della Sera Barack Obama amerikai elnök hirosimai látogatása kapcsán.

A II. világháború utolsó szakaszában a návik és a japánok által elkövetett brutalitások és a szövetségesek bombázásai magyarázzák, hogy közvetlenül a háború után az amerikaiak nem elborzadással tekintettek az atomra, sőt, voltak, akik a modernitás pozitív szimbólumának tartották az Egyesült Államok katonai és politikai felsőségének biztosítékán kívül.

Az atombomba úgy vetett véget a háborúnak, hogy feleslegessé tette a Japán elleni inváziót, ami Harry S. Truman amerikai elnök később vitatott becslése szerint legalább 250 ezer amerikai katona és japánok millióinak életébe került volna. Még meg is ünnepelték. A bomba ledobásának estéjén a washingtoni sajtóklub bárjában „atomkoktélt” szolgáltak fel és a színházakban „atombomba-táncokat” mutattak be. A konzervatívok az USA hatalmának erejét látták benne. A haladók kétkedőbbek voltak, de elterjedt az utópia, hogy az atom lehetetlenné tesz egy újabb háborút. Hollywood és az írók hallgattak. A kevés kivételek közé tartozott Kurt Vonnegut, aki előbb a világpusztító technika allegóriáját írta meg a Macskabölcsőben, majd az Ötös számú vágóhidban Drezda elpusztításának állított emléket...

ITT OLVASHATÓ