Szerző: PuPu
20165.06.30.
Mindenesetre, ha körülnézünk a hazai pályán, hát sok okunk az örömre nemigen van, hiszen javában folyik a múlt átírása, minden szinten - szinte minden alapon, a köztársasági elnöknek nevezett pártkatonától kezdve a hadtörténészig, aki azért, mert nem szerepel a numerus claususról szóló törvényben a "zsidó" szó, sőt, még a fogalmat sem határozták meg pontosan, nem tekinti zsidóellenes törvénynek.
Ez gyönyörű analógiákra ad lehetőséget, például, hogy a szegregált oktatási modellben sem szerepel a "cigány" szó, ezért nem nevezhető cigányellenesnek, sőt.
Numerus clausus ügyében ugyan a kormány elhatárolódott az általa alapított intézet vezetőjének írói munkásságától, de engem ez az elhatárolódás nemigen nyugtat meg, legfeljebb az ideológiai pávatánc egy újabb figuráját látom benne.
Arról ne is beszéljünk, hogy a törvény megalkotásának idején a zsidók azonosítása igen egyszerű eszközökkel folyt, a fajvédő ifjak fokosokkal látogatták az egyetemi előadásokat, és a zsidó hallgatókat nemes egyszerűséggel - szó szerint - kiverték onnan.
Ha pedig valakinek bizonytalanok voltak a származásában, hát a nyílt utcán letolatták áldozatukkal a nadrágját, hogy meggyőződjenek róla, mert ha az illetőnek hiányos volt a bőrkötése, akkor annyi volt neki - véresre verték.
A fehérterror idején is elég volt akár a halálhoz is a zsidó identitás, az enyhülés csak később jött, mikor csak azt nyilvánították antiszemitának, aki a kelleténél jobban utálta a zsidókat.
Nem csak ezen a területen folyik a történelemhamisítás.
Világháborús részvételünk, a magyar honvédség megszálló tevékenysége, a deportálások és a náci Németország zsidógyilkos politikájának százezrek halálához vezető kiszolgálása is a szerecsenmosdatás tárgyát képezi, ennek jelképe a Szabadság téri hazug szobor a sassal, mely nem kapdos legyeket, hanem nemzetünk testébe vájja karmait, - még szerencse, hogy a bölcs államvezetés zsidókkal tudta etetni, természetesen színtiszta kényszerből.
Mennyivek jobb lett volna, ha egy gömbölyűre hízlalt libának állíthatunk szobrot, jelképezve a nemzet jólétét...
Horthy államából magyar állampolgárok küldtek a halálba magyar állampolgárokat, és van magát történésznek nevező lény, aki azt meri állítani, hogy a lovastengerész nem tudott róla, meg, hogy megmentette a budapesti zsidókat.
Meg hát - saját magától, de csak azután, hogy diplomáciai úton megfenyegették, hogy a háború után lógni fog.
Komolyan mondom, gusztustalan ez az egész, beleértve szeretett kormányunk sunyi asszisztálását is...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.