Szerző: Stumpf András
2016.06.23.
 |
| Felirat hozzáadása |
Eredetileg csupán csatlakozni akartam az előttem szólókhoz. Hörcher Ferenchez és Rajcsányi kollégához. Úgy volt, hogy röviden leírom én is: maradjatok velünk.
Már hogy brit barátainknak, akik ugye ezekben az órákban szavaznak arról, maradnak-e az EU tagjai vagy sem.
Aztán elkövettem a nagy hibát: íráshoz készülődve olvasgatni kezdtem és megláttam két hírt. Mindkettő főhőse Jean-Claude Juncker. Az egyikben arról keménykedik, hogy nem lesz újratárgyalás meg kivételezés, akármit döntenek is a britek. A másikban Orbánt osztja ki és arról papol, hogy kereszténydemokrata csak migránssimogató lehet.
És ekkor rádöbbentem, milyen nehéz is lesz érvelnem a brit bennmaradás mellett, ha csak egy csöpp empátiám van a szigetország lakói felé. Márpedig van.
Imádom a stílusukat, az életmódjukat, az arisztokráciájukat, rendre fura színű ruhákban pompázó királynőjüket, aki a mi királynőnk is szegről-végről, mindenesetre több árpádi vér folyik benne, mint mondjuk bennem. Még a prolijaikat is bírom, hiszen a proliságnak is van jellegzetesen brit arca, amelynek szemléléséhez, hála az EU-nak, sehova sem kell utaznunk: minden hétvégén megcsodálhatjuk azt Budapest belvárosában, búcsúzó legényekben és leányokban testesülve meg.
Ők nyilván maradnának az EU-ban, utaznának szabadon, korlátozások nélkül továbbra is, és élveznék a brit pénztárcával olcsónak számító pesti kocsmákat. Még akkor is, ha olykor kidobják őket, amikor éppen hülyére isszák magukat és okoskodni kezdenek, meg esetleg pofozkodni. Előfordul ilyesmi, senki nem is lepődik meg. Britek is, magyarok is tudják, hogy ez az élet rendje: még a kocsmából is kihajítják az arcoskodó, pofozkodó alkeszt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.