Szerző: Toadwart66
2016.03.06.
A Trianon okozta mély fájdalom miatt a közszolgálati média mindössze 2-3 percet szentelt a romániai önkormányzati választásoknak, pedig az ott élőket ez valószínűleg jobban izgatta, mint a Magyarországon elhullajtott irdatlan mennyiségű koszorú és keserűen kicsordult könnycsepp. Ez is azt mutatja, hogy nagyrészt hazai korteskedés folyik nemzetegyesítés címén.
A nyugati magyarság szinte nem is létezik a hazai politikai életben. Semmiféle érdemi képviseletük nincs. A KSH adatai szerint 2014-ben 920 milliárd forintot utaltak haza, ami a hazai GDP 3 %-a. Valaki megüzenhetné néhány óriásplakáton a magyar kormánynak, hogy azok a magyarok is tiszteletet érdemelnek, akik külföldön dolgoznak.
Lenne tehát mire alapozni a „Nemzeti Összetartozást”, de semmiképpen sem a különböző megható ünnepségekre, a szitanyomásos Nagy-Magyarország matricákra, Beregszászi Olga művésznő apokaliptikus arckifejezésére, illetve a katolikus ördöglovas, Semjén Zsolt látványos bravúrjaira. A határok lebontása és az egyéni kapcsolatok sokkal inkább alkalmasak erre. Ma már ezek nem ütköznek semmiféle akadályba. Mindenki azzal egyesül, akivel csak akar.
A tíz évig tartó délszláv háború 2001-ben ért véget és több mint 140.000 ember halálát okozta. A túlzásba vitt, kizárásos alapú összetartozásnak van egy ilyen szomorú következménye is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.