Szerző: Bartus László
2016.06.16.
Ezt a cikket azelőtt írom, hogy a verhetetlen tizenegy megkapná az első nagy zakót, vagy megnyerné az Európa-bajnokságot, s Orbán követelné a világbajnoki címet is, mert megüzenné Brüsszelnek, hogy nem sérthetik meg a magyar népet azzal, hogy nem adják át a vb-trófeát is
Ezt a cikket még azelőtt írom, hogy Semjén belovagolna Párizsba, hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni a magyarokkal szemben, s a lelkész emberminiszter túltolná az ujjongást és beleesne fejjel a távolugró gödörbe. Nem sokkal azelőtt, hogy Rogán Cili felvásárolná a letelepedési kötvények "jutalékából" az Eiffel-tornyot.
Amit írok, ahhoz nincs köze ezeknek. Akkor is igaz lesz, ha Messi az Eb után Felcsútra költözik, és akkor is, ha Izland szarrá veri a következő meccsen az aranylábú gyerekeket. A futball lényegéről, ellenálló jellegéről és társadalmi metafizikájáról lesz szó.
Azzal szeretném kezdeni, amire a diktatúra csapatának ujjongó ellenzékiek hivatkoznak, hogy a Rákosi-rendszerben is mindenki szurkolt az Aranycsapatnak, pedig diktatúra volt akkor is. Ez a hasonlat jobban sántít, mint Fiola kifordult bokája. Az ötvenes években a futballt nem a diktatúra hozta létre, a diktatúra csak megpróbálta saját céljaira kihasználni. Az ország csapata volt már előtte is, amely egybeforrasztotta a nemzetet. Nem a kommunistáké volt, hanem a népé. A kommunisták csak rátelepedtek a sikereire, s igyekeztek a rendszer igazolására felhasználni.
Az Aranycsapatot nem Rákosi hozta létre, nem ő emelte fel, nem az ő dicsősége volt, hanem a nemzeté. A diktatúra és a politika csak rátelepedett, de a sikerei nem Rákosi sikerei, mert ezek a fiúk a népből jöttek, hozzájuk tartoztak, nem a diktatúra kliensei voltak. Rákosi nem tudta kisajátítani, mert nem az ő nevéhez kötődött, és a nép inkább a rendszerrel szembeni ellenállást látta benne, mint a rendszer csapatát. Valami, ami nem az "övék" volt, hanem tőlük függetlenül is létezett.
Általános törvényszerűség, hogy az alulról építkező futball, mindig renitens, ellenálló. Az mindig elitellenes, a zsarnoksággal, elnyomással, politikai diszkriminációval szemben álló, amilyen volt a Fradi. A Fradi rendszerellenes volt, csak a rendszerváltás után lett a nemzeti jellege antiszemita tartalmú, mint minden attól kezdve, ami "nemzeti". Ezért a Fradi ultrák ma már nem a mindenkori hatalom ellenfelei, mert ha antiszemita a hatalom, azt támogatják. De korábban ez nem volt így. A Fradinak el kellett venni a nevét, mert megtestesítette a rendszerrel szembeni ellenállást. Innen a belügyes Dózsával szembeni ellenszenv. A braziloknál is az elittel szembeni ellenfutballból született meg az igazi brazil foci. Varga Zoli a barátom volt, aki azt mondta, hogy ők utcagyerekek voltak, a nép gyerekei, akik a protekciósokkal szemben mutatták meg, hogy jobbak. A pártkáderek ellen fociztak, nem nekik. Albertet azért utálta, mert úgy gondolta, hogy ő átállt a másik oldalra, az ő Császáruk lett. Ezt tartotta a hanyatlás okának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.