Szerző: PuPu
2016.06.11.
Megvertek bennünket - mármint a magyar válogatottat - ezerszer, mint szódás a lovát, a kedvünk mégse ment el a játéktól, mert beláttuk, ha elmenne is, akkor is ezért kell lelkesednünk, ha beledöglünk is.
A Pocista álma kötelezi népét, nincs kibúvó, nincs vonakodás, lelkesedés van és mámor: ugye, hogy megérte a befektetett energiát!
Hogy mi lesz, ha esetleg az aranylábú fiúk nem szerepelnek megfelelően - belegondolni is borzasztó.
Grazban bemosakodva készül erre a - valljuk be- teljesen valószínűtlen eshetőségre a stáb.
Professzor úr rettegve gondol a percre, mikor személyesen kell visszatuszkonia felséges páciense kilógó nyelvét a szájába, és elhatározza, hogy csak megvalósítja régi álmát...
Mármint, hogy a nyelvgyökre formás vitézkötéssel egy steril madzagot erősít, melyet átvezetve az emésztőrendszeren a természet által szinte erre a célra teremtett lyukon át kivezet a külvilágba,.
A madzag végét egy megfelelően kiképzett TEK-huszár kezébe adja, aki mikor észleli, hogy a Vezér szájából kilőgó nyelve a térd vonala alá lóg, akkor egy kíméletes, de határozott mozdulattal meghúzza a madzagot és a nyelv egy cuppanással ismét a helyére kerül...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.