Szerző: Görbicz Tamás
2016-05.28.
A zsidók gettóba terelése nem egyik pillanatról a másikra történt. Hosszú és kíméletlen propagandahadjárat előzte meg, amelyből az állam is kivette a részét. A modernizáció kihívásaival szembenézni képtelen társadalmi rétegek a zsidókat tették felelőssé mindenért. A politika pedig örömmel kapott azon, hogy a történelmi egyházak évszázados antiszemitizmusán építkező propaganda kínál neki egy bűnbakot, akit minden rosszért felelőssé lehet tenni a háborús vereségektől, Trianonon át, a vörös terrorig. A zsidók egyszerre lettek kommunisták és nagytőkés kapitalisták, elmaradottak és ultramodernek (ősi kultúránkat veszélyeztetők), és ezek között az éppen aktuális politikai érdek szerint lehetett kapcsolgatni. A gyűlöletpropaganda mindig talált magának olyanokat, akikre mutogatva általánosíthatott: „ezek mind ilyenek!”. A végeredményt tudjuk. A zsidók oktalan meggyilkolásában tettestársak lettünk (vagy tevőlegesen, vagy a közömbösségünk okán), de a világ nem lett jobb hely, Trianont nem csinálták vissza és a haza sem derült fényre. Pedig az antiszemiták ezt ígérték.
A mondás úgy tartja, hogy az a nép, amely nem képes szembenézni történelmi bűneivel, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azokat. A szembenézés pedig nem emléknapokat és szoboravatásokat jelent. Hanem annak feldolgozását, hogy miért történhetett ez meg velünk? Hogy lehettünk ilyesmire képesek? Mi vezetett odáig, hogy ha nem aktív segítőként, akkor tétlenül néztük, hogy polgár- és honfitársainkat megfosztják először emberi méltóságuktól, majd jogaiktól, azután vagyonuktól és végül az életüktől is. Mit kellett volna másképpen csinálni? Hol rontottuk el? Mi vezetett ide? Miért viselkedtünk így? Min kell változtatni ahhoz, hogy ez többé ne történhessen meg?
A mondás úgy tartja, hogy az a nép, amely nem képes szembenézni történelmi bűneivel, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azokat. A szembenézés pedig nem emléknapokat és szoboravatásokat jelent. Hanem annak feldolgozását, hogy miért történhetett ez meg velünk? Hogy lehettünk ilyesmire képesek? Mi vezetett odáig, hogy ha nem aktív segítőként, akkor tétlenül néztük, hogy polgár- és honfitársainkat megfosztják először emberi méltóságuktól, majd jogaiktól, azután vagyonuktól és végül az életüktől is. Mit kellett volna másképpen csinálni? Hol rontottuk el? Mi vezetett ide? Miért viselkedtünk így? Min kell változtatni ahhoz, hogy ez többé ne történhessen meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.