TÖRTÉNELMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

TARSKI BLOG
Szerző: Tarski
2016.05.18.


Az egyik honlap a portré rovatában szólaltatta meg Lánczi Andrást, a Corvinus Egyetem újonnan kinevezett rektorát. Az újságíró egyik kérdése ez volt.: "Egyik gondolatmenete szerint – kissé leegyszerűsítve – a korrupció elfogadható, ha a politika szándéka szerinti klientúracserét szolgálja." A rektor, aki a Fidesz és a kormány háttérintézményeként számon tartott Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke is, így válaszolt: "Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk."

Nem tudom, hogy a rektor gondolt-e arra, hogy itt most valójában a történelmi, társadalmi igazságszolgáltatás problémáját is felvetette, amivel egy meglehetősen nagy ingoványos, mocsaras területre tévedt. Az a vágy, sőt, szükséglet, hogy a társadalom minden tagja az általa megérdemelt javakban részesüljön a közös tevékenységük gyümölcséből, nos, ez szinte az egész emberiség fejlődését végigkísérte. Amiről most Lánczi András beszélt, csak egy pici része az egésznek, ennek ellenére jól tükrözi az egész kérdés megoldatlanságát és megoldhatatlanságát. Merthogy az egész probléma azzal kezdődik, hogy egyáltalán létezik-e társadalmi igazságosság akkor, amikor minden ember a társadalom nagy szerkezetében különböző helyet foglal el, amiből kifolyólag a társadalom működtetésében történő tevékeny részvétel szempontjából is különböző megítélés alá eshet. S itt jön a következő probléma: kinek, vagy kiknek áll, vagy állhat a jogában azt megítélni, hogy az egyes ember miként részesüljön a közösen megtermelt anyagi javakból. Ezt a „ki, vagy kiknek” kérdését a történelem során általában a hatalom birtokosai úgy döntötték el, hogy a megítélés joga bizony őket illeti meg. Márpedig ha őket illeti meg, akkor a saját érdekeiknek megfelelően döntötték el azt is, hogy az anyagi javakból éppen ők kapják a legtöbbet, merthogy mindenki azt gondolta magáról, hogy ők tettek a legtöbbet a közért és a társadalmi fejlődésért. Ilyenformán azonban eleve nem is beszélhetünk társadalmi igazságszolgáltatásról, hanem a hatalom igazságszolgáltatásáról. De tovább megyek: igazságszolgáltatásról sem beszélhetünk, mert amit a hatalom „igazság”-nak tekint, az nem biztos, hogy a társadalom egészének az igazságérzetét és megelégedettségét is tükrözi...

ITT OLVASHATÓ