Szerző: Tarski
2016.05.18.

Nem tudom, hogy a rektor gondolt-e arra, hogy itt most valójában a történelmi, társadalmi igazságszolgáltatás problémáját is felvetette, amivel egy meglehetősen nagy ingoványos, mocsaras területre tévedt. Az a vágy, sőt, szükséglet, hogy a társadalom minden tagja az általa megérdemelt javakban részesüljön a közös tevékenységük gyümölcséből, nos, ez szinte az egész emberiség fejlődését végigkísérte. Amiről most Lánczi András beszélt, csak egy pici része az egésznek, ennek ellenére jól tükrözi az egész kérdés megoldatlanságát és megoldhatatlanságát. Merthogy az egész probléma azzal kezdődik, hogy egyáltalán létezik-e társadalmi igazságosság akkor, amikor minden ember a társadalom nagy szerkezetében különböző helyet foglal el, amiből kifolyólag a társadalom működtetésében történő tevékeny részvétel szempontjából is különböző megítélés alá eshet. S itt jön a következő probléma: kinek, vagy kiknek áll, vagy állhat a jogában azt megítélni, hogy az egyes ember miként részesüljön a közösen megtermelt anyagi javakból. Ezt a „ki, vagy kiknek” kérdését a történelem során általában a hatalom birtokosai úgy döntötték el, hogy a megítélés joga bizony őket illeti meg. Márpedig ha őket illeti meg, akkor a saját érdekeiknek megfelelően döntötték el azt is, hogy az anyagi javakból éppen ők kapják a legtöbbet, merthogy mindenki azt gondolta magáról, hogy ők tettek a legtöbbet a közért és a társadalmi fejlődésért. Ilyenformán azonban eleve nem is beszélhetünk társadalmi igazságszolgáltatásról, hanem a hatalom igazságszolgáltatásáról. De tovább megyek: igazságszolgáltatásról sem beszélhetünk, mert amit a hatalom „igazság”-nak tekint, az nem biztos, hogy a társadalom egészének az igazságérzetét és megelégedettségét is tükrözi...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.