Szerző: Rezeda
2016.05.03.
Minden kiderült. Hogy mért vagyok én annyira veszettül nyomorult Mária országában, meg hogy mért érzem magam olyannak, mint aki csak idecsöppent valahogyan Viktorföldjére, de nem igazán látják szívesen. Bár vannak így még kábé nyolcmilliónyian, az én helyzetem azonban teljesen egyedi, orvosi eset, mondhatni. Nyomoronc őseim migráncsok lehettek, akik valamikor az idők kezdetén még nem motorcsónakkal, és nem csempészek által, de fatutajon érkeztek ide, és vártak riadtan.
Hogy nem érted én nyájasom? Magam is nehezen ocsúdok most, hogy lebuktam, akárha a Balázs showban rántották volna le rólam a leplet, legalább annyira csupasz vagyok, és most mindent meg is magyarázok, de azonnal. Elképesztő egy képződmény ez az internet. Kinyitja a nagyvilágot, a jelent, a múltat, valamint – ha nem vigyázunk – a jövőt is. Találtam egy lapot rajta, ami olyat tud, hogy kettéáll a füle tőle a delikvensnek.
Annyit kell tenni vele, hogy a manus beírja a becses vezetéknevét, entert nyom, és ő legott megmutatja, mennyien, és hol senyvednek szerte a Föld kerekén ezzel a betűsorral, ami ők maguk volnának. Én magam tegnap tapasztaltam meg a csodát. Remegő ujjakkal, mint aki tilosban matat, a megfelelő rubrikába plajbászoltam a megfejtésre váró betűsort, ami így mutat: komondi. Ne tudd meg, én nyájasom, mit dobott a gép, ezért persze, hogy elmesélem, csak figyelj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.