SZÍNE ÉS VISSZÁJA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Margit
2016.05.20.

Ahogyan levele elején írta, Margit tulajdonképpen kint is van és bent is van, hiszen Magyarországról indult, aztán amikor minden összeomolni látszott körülötte, hirtelen jött egy szerelem, és vele Belgium, hogy aztán a történet ismét Magyarországon folytatódjon. Vannak tehát fordulatok bőven a mai történetben, ám ami szerintem ennél is fontosabb üzenet, az a kitartás és az erő, amivel mindig fel lehet állni. (A nyitókép a szerző oldaláról származik, köszönet érte.)

„Régóta érdeklődéssel olvasom a történeteket. Mind más és más, és mind érdekes. Most elmesélem a magamét.

Talán akkor kezdődött, amikor megállíthatatlanul zokogva álltam a távolodó autóbusz után bámulva, amelyik Franciaországba vitte a gyermekemet. Jeles eredménnyel zárta a jogi egyetemet, de mivel annyira szegény voltam, hogy nem tudtam őt tovább segíteni, igazi kincsnek tűnt az ösztöndíj.

De akkor, azon a reggelen nagyon fájt. Nem is az, hogy elment, hanem a tudat: nem jön vissza soha többé. Felidézni is fájdalmas, pedig ma már tudom; mennyi jó fakadt ebből a döntésünkből. De olyan kevés pénzzel tudtam csak útjára bocsátani, hogy féltem: éhezni fog az első ösztöndíjig. :-(

Két év tanulás és komoly felvételi után élete első munkahelye az EU Bírósága lett! Nagyon büszke voltam! Az első fizetéséből kifizette az utamat, hogy lássam: hova került. Izgatottan keltem útra, hiszen ilyen távolra még nem vezettem, de örömmel mentem...

ITT OLVASHATÓ