Szerző: Eszes Beáta
2016.05.21.
A hazai média mentálisan és létszámban is felhígulva, egy belső elvárásokkal működő szakmai kamara igényével – a rendszerváltástól számolva – sosem élve, komoly felelősséget tudhat be magának a szélsőséges nézetek legitimálásában, de minimum a demokratikus érzület ingerküszöbének emelésében. A kirekesztő nézetű közéleti szereplők számonkérésében az impotenciájuk elkeserítő és dühítő. Túl olcsó hasonlat, de mégis, a hazai helyzet rögvalóságát mutatja meg, hogy valaki szégyenérzet nélkül nevezheti magát idehaza újságírónak, maga mellett megtűrve egy Szaniszlót vagy egy Bayert. Olyan ez, mintha távgyógyítók és fényevők vennének részt egy orvosi konferencián, avagy nyernének el állást egy kórházban. Ilyen fokú szakmai testületi igénytelenség mellett egy adott néző- vagy olvasóközönség körében szimpatikusnak tartott médiaképviselő felkészületlensége, a fajelmélet elviccelése már csak hab a tortán.
Az olvasói reflexióm tárgya a 444.hu oldalán megjelent Szily-írás, ahol a szerző párhuzamba állítja a gödöllői cukrászmester kálváriáját Orbán Viktor május 20-ai, péntek reggeli rádióműsorával, ahol a miniszterelnök egy hamisítatlan fajelméleti szófordulatot, „a kultúránk homogenitása” iránti igényt mondta ki az utca embere és az együttélés kontextusában...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.