SZÁMVETÉS: HELYÜNK A VILÁGBAN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.05.03.

Vannak országok, melyek külpolitikailag hihetetlenül sikeresek, barátaik száma az egekbe szökik, politikai és gazdasági kapcsolataik stabilak és kiegyensúlyozottak, általános megbecsülésnek örvendenek, még politikai ellenfeleik is tisztelik az országot, vezető politikusaival egyetemben.
No, nem a mai Magyarországról beszélek, mint ez gondolom, már kiderült, de azt azért érdemes megemlíteni, hogy volt ennek az országnak egy olyan periódusa, melyre a fenti sorok passzentosan ráillettek - a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról beszélek.
Ez a reálpolitika kora volt, és ebben a szocialista államok között nem volt jobb nálunk.
Jellemző erre a vicc, mely szerint Brezsnyev összehívja a vazallusokat, és mindegyikük székére odahelyez egy rajzszöget, hegyével felfelé.
Egyszerre leülnek, Honeckernek arcizma se rebben, Husak, Zsivkov sziszeg, Ceausescu felpattan és kikéri magának, Kádár mielőtt leül, megnézi a széket, lesöpri róla a rajzszöget, leül, majd felszisszen.
Az ország - eredményei és mértéktartó politizálása okán - köztiszteletnek örvendett, ezt úgy érte el, hogy nem esett túlzásokba sem a Szovjetunió felé, sem a vezető nyugati államokkal kapcsolatban.

Kádár nem egyszer elmondta, hogy mi a szocialista tábor tagjai vagyunk, ezt tudják rólunk a barátaink és tudják rólunk politikai ellenfeleink ... ...is.
És tudták, ennek ellenére az államközi kapcsolatok jók voltak, mert tudtuk, hogy mit akarunk.
Nem volt hőbörgés, nem volt hepciáskodás, még akkor sem, mikor éppenséggel lehetett volna cirkuszt rendezni.

Mikor megkérdezték Kádártól, hogy miért nem mondja meg a magáét Ceausescunak, akkor azt mondta, hogy ha én megmondanám, akkor a külpolitikában dolgozó elvtársak húsz év alatt se tudnák helyrehozni az államközi kapcsolatokat.

Viszont Ceausescu soha nem kapott meghívást Budapestre, pedig nagyon szeretett volna idelátogatni...

ITT OLVASHATÓ