Szerző: Gyarmathy Éva
2016.05.12.
A tehetség belső fejlődési vágyától hajtva rendkívüli erővel igényli az ingerben gazdag környezetet, amelyet a szokásosnál jobban ki tud használni fejlődése érdekében. Nem támogatásra, hanem fejlődési lehetőségekre van szüksége. Ezt pedig maga a tehetség jobban ismeri, mint bárki más. Ha megkapja a legfontosabbat, a fejlődéséhez szükséges szabadságot, fejlődni fog. Az atyáskodó szemlélet helyett, amely kijelöli a fejlődés útját, partnerként kell kezelni már a kisgyerekeket is. A tehetséggondozásban is ideje meglépni azt a szemléletváltást, amit a pszichológia és
orvostudomány egyre jobban közelít: a diagnosztikus, gyógyító megközelítés helyett az emberi jogi aspektusokat érdemes előtérbe helyezni.
Az a megközelítés, amely szerint a tehetség szunnyad vagy rejtekezik, paternalista nézőpontot tükröz. Olybá tűnhet, mintha a tehetséget rá kellene venni, hogy fejlődjön, megjelenjen, mintha gyógyítani kellene, hogy fejlődésre képes legyen. Pedig a tehetségnek a lényege, hogy fejlődik, és ahogy lehet, megjelenik. A környezet felelősségének áthárítása, ha a tehetségre a szunnyadó vagy rejtekező jelzőt használjuk, miközben a környezet az, amely nem veszi észre, vagy a fejlődésében gátolja a tehetséget. A tehetségnek nem jellemzője vagy szándéka a szunnyadás vagy rejtekezés...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.