Szerző: rezeda
2016.05.27.
Van ez a garantált alapjövedelem nevű képződmény, amelyről viták folynak – vitakezdemények csíráznak -, sőt, valaki megkérdezte a népeket is, hogyan vélekednek róla. A keményen dolgozó kisemberek hetvenhat százaléka – valamely érthetetlen, de mindenképpen csökött és elmaradott módon – azt mondja, hogy ez jó dolog volna, el tudná képzelni.
Ez a hetvenhat százalék, akárhogyan is csűröm vagy csavarom, ütögetem és rázom, ez kétharmada a rabszolgáknak. Még csak nem is fideszes matekkal, amely osztás és szorzás az egyharmadból hozta ki a bűvös számot, de erről a csodáról már nagyon sokat meséltek mások, úgyhogy lépjünk is túl rajta. A garantált alapjövedelemről sok mindenkinek nagyon sok véleménye van. Kósa Kupakos Lajosnak is támadt egy víziója.
Nagyon hosszú – szinte végtelen – idő óta úgy szólalt meg a drága, hogy mondandója grammatikailag úgy-ahogy rendben volt, ellenben az összeszedettebb fogalmazás mégis csak megmutatta lelkének igen sötét bugyrait. Az alapjövedelem filozófiai hátteréről értekezve ezt találta mondani: “Ez abból a tőből fakad, hogy legyen ingyen a sör, a pálinka, legyen minden ingyen, és ne is kelljen dolgozni semmit se, sőt még annál is kevesebbet”.
Ez a duma első ránézésre arról tanúskodik, hogy édes, jó Lajosom – bocs Örkény bácsi – lelkében mennyire szereti, meg a rajongásig tiszteli a népeket, akikért dolgozik, és akik egyszersmind a magas hivatalba juttatták őtet. Ennyire. Úgy általában a kollégái is így vannak ezzel. A Lázár névre hallgató úgy véli, akinek nincs semmije, az annyit is ér, Matolcsy mágus szerint pedig negyvenhétezerből kacagva meg lehet élni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.