KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.05.18.
Egy csordányi elefánt nem képes akkora pusztítást végezni egy porcelánboltban, amennyit a magyar kormány képes egyetlen törvényjavaslattal ártani a magyar oktatásnak.
Felfoghatatlan az a gyakorlat, amivel hónapok óta a kormány kezeli a pedagógusok tiltakozását. Két módszerrel reagálnak a felbuzdulásra, s egyik aljasabb, mint a másik.
Amióta elkezdődtek a tanártiltakozások, azóta folyamatos retorikai bravúrral jelzi újra meg újra az oktatási kormányzat, hogy minden kérdésre a köznevelési kerekasztalnál található a válasz. Hiába jelezte már a szakma színe-java, hogy a köznevelési kerekasztal, mint olyan, nem más, mint a kormányzat által életre hívott bólogatótestület, ahol legfeljebb szervilis csoportok és anyagilag a kormánytól függő testületek ülnek, ebből kifolyólag pedig nem lehet sosem képes arra, hogy valóban a köz érdekeit szolgáló döntéseket hozzon. Viszont a köznevelési államtitkárság szíves válasza azóta, amióta ez a szuperszervezet létrejött, folyamatosan az, hogy csak akkor hajlandóak érdemben tárgyalni a tiltakozókkal, ha azok beülnek ebbe a kerekasztalba. Érthető módon ettől (már csak saját szakmai hitelességüket féltve) eddig minden érdemi szereplő elzárkózott. Ebből következik viszont, hogy a patthelyzetben a kormány oldalán pattog a labda: olyan döntésekre üthetik rá a kerekasztal pecsétjét, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a pedagógusok követeléseivel.
És itt jön be a másik, botrányos gyakorlat, amivel kénytelenek voltak szembesülni a tanárok.
A kormány ugyanis nem kispályán játszik: mivel az ő kezükben van a döntés joga, most a kivéreztetésre játszanak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.