NAGY TISZTESSÉG, NAGY FELELŐSSÉG, NAGY TEHER

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2016.05.02.

Azt mondják, aki nem akar tanulni, azt nem lehet kényszeríteni rá. Ezért nem kell emelni a tankötelezettség idejét. Tizenhat évesen menjen, aki menni akar az utcára iskolai végzettség, szakképzettség nélkül. Kell a közmunkás az új kormányzati földbirtokosok latifundiumán. De miért nem akar tanulni a gyerek? A gyerek, akinek természetes hozzáállása az élethez a kíváncsiskodás. Mert kiölik belőle ezt az igényt. Ki a “gyilkos”? Az iskola. Az iskola, amelyik nem a gyermeki vágyak kielégítésére törekszik, hanem a hatalom által diktált elvárásoknak szeretne megfelelni. Nem azt keresi, hogy mi a fontos a gyereknek. Sőt! Általában arra kíváncsi, mit nem tud a nebuló. Az iskolát, a pedagógust nehéz felmenteni a felelősség alól. Nehéz, de van némi alapja annak, hogy más a főfelelős.

Az állam a mindenható

Nálunk hagyomány, hogy az oktatásnak az a fontos, amit az uralkodó elvár. Igaz, volt valamivel több, mint két évtized – 1985-től 2010-ig – arra, hogy a kaszárnya-iskola átalakuljon olyan intézménnyé, amelyben nem kap hascsikarást a gyermekek jó része, ha arra gondol, hogy másnap dolgozatot kell írnia, vagy ki kell állnia a tábla elé felelni. Sok pedagógus nem jött rá arra, hogy értelmiségi mivoltát nem lehet annál jobban megbecsülni, minthogy felhatalmazást, bizalmat kap munkájának, munkaidejének megtervezéséhez, tanítási módszereinek megválasztásához, az alkalmazott tankönyvek kiválasztásához. Nagy tisztesség, nagy felelősség, nagy teher. Együtt kell működni a szülővel. El kell fogadni, hogy a gyermek is ember. Jogai vannak. Partner, nem alárendelt személy. Nyitott, befogadó iskola. Egyéni tanulási útvonal minden gyermeknek. Kollektív gondolkodás. Mindez nagy tisztesség, nagy felelősség, nagy teher. Ez már a múlt. Az állam mindent lenyúlt. Felfalta az oktatást szőröstül-bőröstül. Átvállalt mindent, mindenkitől...

ITT OLVASHATÓ