Szerző: Madlovics Bálint
2016.05.11.
Amíg az ellenzék nem tud erre választ adni, addig nincs semmi esélye.
A cím első felét Mong Attila és György Bence oknyomozó újságíróktól kölcsönöztem. 13 éve adtak ki ezzel a címmel egy kitűnő könyvet a brókerbotrányokról, illetve ahogy valószínűleg a legtöbben emlékeznek rá: a Kulcsár-ügyről. A könyv, mint a meleg hangú ajánlók fogalmaznak, okos és lényegre törő. A két szerző arra vállalkozott, hogy végigvezeti az olvasót a rendkívül szövevényes, politikai és gazdasági szálakkal tarkított ügyön, lépésről lépésre. A közérthetőség viszont egy ilyen ügynél korántsem egyszerű feladat, lévén az eset természetéből adódóan rengeteg számmal, névvel és egyéb adattal kell, hogy megismertessék az olvasót. A könyvben több mint kétszáz oldalon keresztül csak úgy röpködnek a milliárdok – olyan összegek, amiket egy normális ember aligha tud az életében bármihez is kötni, így jószerivel föl sem nagyon fogja ezek súlyát vagy jelentőségét.
A cím első felét Mong Attila és György Bence oknyomozó újságíróktól kölcsönöztem. 13 éve adtak ki ezzel a címmel egy kitűnő könyvet a brókerbotrányokról, illetve ahogy valószínűleg a legtöbben emlékeznek rá: a Kulcsár-ügyről. A könyv, mint a meleg hangú ajánlók fogalmaznak, okos és lényegre törő. A két szerző arra vállalkozott, hogy végigvezeti az olvasót a rendkívül szövevényes, politikai és gazdasági szálakkal tarkított ügyön, lépésről lépésre. A közérthetőség viszont egy ilyen ügynél korántsem egyszerű feladat, lévén az eset természetéből adódóan rengeteg számmal, névvel és egyéb adattal kell, hogy megismertessék az olvasót. A könyvben több mint kétszáz oldalon keresztül csak úgy röpködnek a milliárdok – olyan összegek, amiket egy normális ember aligha tud az életében bármihez is kötni, így jószerivel föl sem nagyon fogja ezek súlyát vagy jelentőségét.
Mit tud kezdeni egy ilyen bonyolult üggyel egy politikus? Hogy magyarázza el a választóinak? Elméleti válaszok helyett nézzük meg, mi történt a gyakorlatban. A tartalmas oknyomozó munkából a legnagyobb karriert egy mindössze két oldalon (110–111. o.) kifejtett legenda futotta be. Ez szólt az ún. 70-30-as megállapodásról, vagyis arról, hogy a Fidesz és az MSZP, az akkor két legnagyobb párt pártpénztárnokai megegyeztek abban, hogy a mindenkori kormányhoz és ellenzékhez köthető gazdasági körök rendre 70 és 30 százalékos arányban nyerik el az állami közbeszerzéseket. Egy évvel a könyv megjelenése után, 2004-ben Dávid Ibolya, az akkor még parlamenti párt MDF elnöke zászlajára tűzte ezt a számarányt, mutatva a két nagypárt korruptságát. Ezt persze Dávid más ügyekkel is bizonygathatta volna. Akár Mongék könyvéből, de akár a korábbi kormányzati időszakok emlékezetesebb ügyeit fölemlegetve is számos sokmilliós, sőt milliárdos tételt előhozhatott volna ellenfelei hiteltelenítése céljából. A Kulcsár-ügy maga is számos ponton gyanúba keverte mind az MSZP-t, mind a Fideszt. Ő mégis a 70-30 mellett döntött.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.