Szerző: PuPu
2016.05.06.
Az ember már tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, a mi nyúlós állagú, csapkodó farkincájú Vezérünk a vasfüggöny felépítése után ismét be kívánja vezetni a határsáv fogalmát.
Hajdan létezett határövezet és létezett határsáv, a határövezetbe fokozott ellenőrzés mellett léphetett be az állampolgár, talán idősebbek emlékeznek még a polgári ruhás járörökre a Győr-Hegyeshalom vonalon, akik végigmentek minden vonaton és bekukkantottak minden fülkébe, és türelmesen kivárták, ha valakinek sürgős dolga akadt a vagon legkisebb helyiségében.
Gyanúséktól megérdeklődtéák, hogy hova lesz a séta, és ha nem adott elfogadható és életszerű választ, akkor akár elő is állíthatták.
A határsáv szigorúbb intézmény volt, akárki nem léphetett be, csak azok, akik erre külön engedéllyel rendelkeztek, ők is csak meghatározott időre.
Még szigorúbb volt a nyugati határon a határ és az elektromos jelzőrendszer közötti területre való belépés, ott csak nappal, munkavégzés céljából lehetett tartózkodni, este mindenki elhagyta a területet a szolgálatban álló határőrökön kívül.
Ennél már csak egy durcásabb hely volt, a Hegyeshalom és Nickelsdorf között húzódó közös út, ahol az út egyik oldala Magyarország, másik oldala Ausztria volt - itt kellett nekem egyszer vigyáznom a közlekedési jelzőtáblát javító karbantartóra, én meg, miközben vigyáztam rá, azon töprengtem, ha a létráról leugrik Ausztriába, akkor mit is tudok én megakadályozni, aztán arra jutottam, hogy semmit, de a fenyítésemet végképp nem.
A szerelő nyugodt ember volt, és én is az lettem, amikor visszaballagtunk a határátkelőre...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.