Szerző: Nagy Bandó András
2016.05.05.
Hacsek Örs: /hosszú ideig egyedül üldögél, látszólag nem vár senkit, vagy ha vár, arról senki sem tud, Sajón és még valakin kívül, és ő, Hacsek sem biztos benne. Újságot olvas, egyelőre nem a holnapit, amiben arról írnak, hogy Hacsek Örs és Sajó Lőrinc véletlen összefutott a Gresham kávézójában, hanem a mait, amiben csupa olyan valótlanságot írnak, amit kormánykörökben valósként kezelnek. Sajó jő./
Sajó Lőrinc: /Elmegy Hacsek asztala mellett, úgy tesz, mint aki nem ismeri föl, aztán leül a szomszédos asztaltól távolabb eső, szomszédosnak végképp nem mondható asztalhoz, háttal Hacseknek. Szólna hozzá, de tudja, hogy háttal nem kezdünk mondatot, így hát átül a másik székbe, hogy ne üljön háttal Hacseknek./
Sajó Lőrinc: Jó napot Hacsek úr!Hacsek Örs: Alá’szolgája, Sajókám. Mondanám, hogy üljön le, de akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni! Na, leül? Székkel kínálhatom?Sajó Lőrinc: Inkább ne: székrekedésem van.Hacsek Örs: Ha ezt viccnek szánta, megpukkadok a röhögéstől!Sajó Lőrinc: Nem vagyok vicces kedvemben.
Pincér /a két asztal közé lép/ Mit parancsolnak az urak?
Hacsek Örs: Egy kávét.Sajó Lőrinc: Én a szokásost.Pincér: Vagyis a legolcsóbb innivalót az árlapról?Sajó Lőrinc: Egen! Vagyis nem. Annál azért már jobban állok.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.