Szerző: jotunder
2016.05.10.
Van egy hosszú listám azokról a dolgokról, amelyekhez nem értek, és ezen a listán igen előkelő helyen szerepel a szimfonikus zenekarok finanszírozása, még a szerves kémiát és a ritmikus sportgimnasztikát is megelőzi.
Azt azért tudom, hogy Fischer Iván világhírű karmester, talán nem egy nagyon könnyű ember, de vitathatatlanul elementárisan tehetséges figura. Magyarországon a tehetséges emberek kinyírása gyakorlatilag nemzeti sportnak számít, Fischer ráadásul jideaux is, meg liberális, ami növeli a sportértékét. Ez a poszt azonban még csak nem is erről szól.
Fischer Iván egész élete a megmérettetésről szól. Ő egy rohadtul tehetséges és egyben borzasztóan kompetitív ember, ismerem ezt a típust, egész életemben ilyenekkel voltam körülvéve. Azt nem állítom, hogy ez a körülmény minden egyes pillanatban végtelenül áradó örömforrást jelentett számomra, de azért nem bántam meg, hogy így alakult. Az elit (lásd az ún. elitkonferenciát, amelynek előadásait nem rég tették publikussá) megmérettetés nélkül csak nomenklatúra, járadékvadász, államfüggő, karrierista csőcselék és ha egy ország igazi szarvihart akar a nyakába kapni, akkor hagyja, hogy egy nomenklatúra jelentse az elitjét...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.