ELEMI ÖSZTÖN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2016.05.02.

Szomorúak vagyunk, pedig örülnünk kellene nagyon. De hát, örülünk is, pedig szomorúak vagyunk nagyon. Nem történt egyéb, mint a Felcsút kizuhogott a láblabda embéegyből, ami világvége megmutatta, hogy egy szunnyadó vulkán tetején lébecolunk, ücsörgünk, amely bármikor elkiálthatja magát, mint a Krakatau százharminc éve, kitörölhetetlen boldogságot hozva arra a vidékre.

Így megy ez. Szombat délután óta vizsgálódom ezt a netet, ami voltaképp a társadalom ütere – így -, és amely lázas állapotokat mutat. Amely portál beszámolt – és melyik nem – a sorsfordító eseményről, és lehetővé tette a kommentelést, olyan szelepet nyitott meg, amely a magyar néplélek legmélyebb bugyraiba engedett betekintést. Elemi erővel törtek elő az indulatok, szinte ösztönös fölhorgadással.

Sokat láttam már ebben a műfajban, de ennyi mocskot és átkot még soha nem volt szerencsém tapasztalni. Álszeméremből nem idéznék sem pro, senem kontra. Elég legyen annak megállapítása, hogy a népek puszta kézzel tépnék ki a másik szívét, ha erre módjuk volna, azaz és ergo, az orbáni buzgalom beérett, már csak az aratás van hátra, és Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, ha ez az idő bekövetkezik...

ITT OLVASHATÓ