BRÜSSZEL, A FOCI ÉS ORBÁN TITKA

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.05.27.

Orbán titka a nemzeti érzés ápolása: az érme egyik oldalán a győztes nemzet illúziójának keltése, a másik oldalán a nemzet "megvédése" az idegen földtől, népektől és érdekektől. Ami a focinak a stadion, az Orbánnak az EU; aki a mindenkori ellenfél a fociban, azok a "ballibek" itthon, Brüsszel Európában, Soros a világban: a lokális, a regionális és a globális harc megannyi terepén. Hogy miért kell erről az evidenciáról enyhén lengyellászlós posztot írni? Mert még mindig nem világos Orbán ellenfeleinek a narratíva kidolgozottsága és kompakt volta. A stadionok nemcsak az ellopható pénzek meg Orbán személyes szenvedélye miatt épülnek, hanem a politikai narratíva érdekében, olyan érzelmi támpontot adva (ha tapasztalatit nem is, mert senki nem nézi a meccseket) egy nemzet sokrétű harcának, amelyet mindenki ért, az is, aki nem ért a politikához. De pontosan az a tény, hogy Magyarországon két dologhoz ért mindenki, a focihoz és a politikához, teremt egységet azok között, akik "nemzetben" gondolkodnak. Megtoldva a városrehabilitációkkal, amelyek a siker látványelemei (megint csak amellett, hogy kényelmes pénznyelő csatornák is), elsősorban a tehetősebb rétegek szeme előtt, de nem elzárva a szegényebbektől sem. 

A "megvédtük a nyugdíjakat, a földet, a rezsicsökkentést, a magyarokat az IMF-től, Brüsszeltől, a migránsoktól" akkor is vállalható narratíva, ha nagyrészt hazug, mert közösséget teremt, és felhúzható egy ismert kultúra (a mindig nagyszerű, de mindig védekezni kényszerülő magyar nemzet) DNS-ére, amelytől a magyarok többsége még akkor se tud szabadulni, ha (egy részük) racionálisan legyőzi magában Orbánt. A (nagyrészt) hazug narratíva értéke jóval nagyobb annál, amire akár az elvont emberjogi-alkotmányos, akár a materiális ellenérvek képesek. Sőt, rossz hírem van: a korrupció maga is a magyar nemzet fölényének és győzelmének bizonyítéka az idegen intézményes struktúrák felett (vö. Magyar Narancs-effektus). A stadionok, a sajátjaink korrupciója, és a politikai harc újra és újra berendezett csataterei egyetlen politikai narratíva részei. Amihez még csak távolról foghatót sem tud az ellenzék. Sőt ennek se nagyon érti a lényegét. Azt sem érti, hogy a következő győzelmi terep a szegénység felvállalása lesz a korrupt (sic!), materialista Nyugattal szemben. Az ellenzéknek nincsenek érvei. De legfőképp nincs, ami még fontosabb.

ITT OLVASHATÓ