BÓDIS KRISZTA: "SÜRGŐSEN EL KELL KEZDENI BESZÉLGETNI"

HVG ONLINE - ÉLET+STÍLUS
Szerző: Ligeti Léna
2016.05.18.

Van-e recept a jóságra, és mitől virágzik a gonosz? Ki lehet-e hozni egy prostituáltat a rettenet világából? Tompítható-e a média érzéketlensége? Hogy válik az alkotás a társadalmi felemelkedés eszközévé, és támogatja-e mindezt a hatalom? Bódis Krisztával, a Van Helyed Alapítvány vezetőjével beszélgettünk, aki nemrég azt is elvállalta, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar nagykövete lesz.

Bódis Kriszta:

...Ha a rám gyakorolt hatásokról kellene beszámolnom, akkor sokáig beszélgetnénk. Igen fontos számomra, hogy ne csak elfogadjak nézeteket és gondolatokat, hanem magam is gondolkodjak, és hogy ne pillanatnyi és anyagi célokért éljek. Így az életem csupa kihívás, kérdés és öröm. Még akkor is, vagy inkább azzal együtt, hogy küzdelmes és kudarcokkal tarkított. Simon Wiesenthallal értek egyet – hogy válaszoljak a Zimbardo apropóján feltett kérdésére – „ahhoz, hogy a gonosz virágozzék, csak annyi kell, hogy a jók ne tegyenek semmit.”

Az emberek többsége jónak hiszi magát, és ezzel nincs is baj, talán igaz is. És az emberek többsége ezért nem is tesz semmit. De jónak lenni nem létállapot. Sokkal inkább cselekvés, folyamatos gyakorlás, sőt döntések sorozata. Egyszerre munka lelki szinten, és a hétköznapokban. Minden egyes pillanatában tetteinkkel és megnyilvánulásainkkal teszünk hozzá a világban létező úgynevezett jóhoz. Ha azt gondoljuk, jónak lenni könnyű és természetes, akkor nem ismerjük az emberi pszichét. Tehát nem elég jót akarni, tanulni is kell jónak lenni. Ehhez sokat segít az amerikai szociálpszichológia, mert bátor kérdéseket tesz fel. Például ki gondolná magáról, hogy felsőbb utasításra képes akár embert is ölni? Szörnyűség, nem? Arra csak a gonosz emberek képesek, gondolnánk. Igen ám, de számos megkérdőjelezhetetlen kísérlet bizonyítja, hogy az emberek többsége, 68%-a így működik. Az ember többek között így is működik. Ezzel együtt az is igaz, hogy tudatos lények lévén képesek vagyunk befolyásolni a saját válaszainkat. Ehhez szükséges, hogy elfogadjuk önmagunkat, vagyis a saját működésünk árnyoldalait, és azt, hogy akarjunk rajta változtatni. Én elég korán eldöntöttem, hogy nem szeretnék abba a bizonyos 68%-ba tartozni, és mindent elkövetek, hogy ez így legyen...

ITT OLVASHATÓ