Szerző: Benedikty Béla
2016.05.07.
Mi volna a mi kulturális örökségünk, ami egyik pillanatról a másikra eltűnhet? Egy szotyolaköpködő mit tart kulturális örökségnek? Hogy megjöttek a fehérvári huszárok? Vagy a hálószobadísznek épített rémületes csúti stadiont? A kolbásztöltést és pálinkafőzést? Egyéb kulturális megnyilvánulásáról nem tudok. Ezek tűnnének el egyik pillanatról a másikra? Nincs az a népvándorlás, ami ezt a förtelmet ki tudná pusztítani az árvalányhajas nagy magyar hétköznapokból.
A többi? Mi van még? A lágersmasszer éppen most próbálja földbe döngölni az egyetlen megmaradt zenekart, amiről tudhatja a világ, hogy Magyarország még létezik. Az irodalmunk (tényleg a miénk, hiába a világirodalom csúcsa például Vörösmarty, hiába a bokájáig föl nem érőket tanítják szerte a földkerekségen, ki tud rajtunk kívül róla?) senkit nem érdekel, nem hallottam, hogy szír menekült hordák szövetkeznének Karinthy és Ottlik életművének elpusztítására.
Ugyan, hagyjuk ezt.
A mondat második felével csak az a bajom, hogy nem tudom, mi az. Nene! Ne tessék próbálni megmagyarázni, mit is akart mondani! Az is felháborító, de nem erről van szó. Hanem arról, hogy ha azt akarja mondani, én (nem mi, ő, akkor is beszéljen a maga nevében, ha sokan értenek vele egyet) gyűlölöm az idegeneket, ide nem fognak betelepülni. Ne párhuzamos társadalmazzon, nem azért, mert ez a kifejezés értelmezhetetlen, hanem mert undorító a gyávaság, ami az ilyen szófordulatokat szüli.Ugyanilyen kacifántos szószörnyetegekkel zsidózik, ugyanígy fejezi ki titkos vágyát a cigányok eltüntetésére.
Ceterum censeo, soha ehhez foghatóan tehetségtelen, buta és kártékony alak nem viselt még olyan magas méltóságot, mint ez a hízott jobbszélső...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.