Szerző: Pap Szilárd István
2016.05.13.
Minden cikk-cakk és pálfordulás ellenére létezik a Fidesz elmúlt hat éves kormányzásában egy olyan állandó, amelyből soha, egy percig sem tért ki: a dolgozók és a szegények szívatása. Az alapelv mindig ugyanaz: a magyar polgárok közösségének (azaz a magyar államnak) nem feladata, hogy feltételeket teremtsen a fizetésből élők, a szegénység szélén táncolók, illetve a rászorulók boldogulásához.
Épp ellenkezőleg, a Fidesz felfogása szerint az államnak a jog erejével kell fellépnie, hogy a rossz gazdasági környezet és egyenlőtlen társadalmi viszonyok által nehéz helyzetbe hozott emberek nyakába varrja sikertelenségük felelősségét, az állami erőforrásokat pedig adókedvezmények, stratégiai partneri szerződések vagy épp törvénybe foglalt korrupció által a már amúgy is tehetősek felé irányítsa.
Most egy újabb állomásához érkezett ez a folyamat.
A napokban röppent fel a hír, hogy a Fidesz a Polgári Törvénykönyv módosítása révén kiszélesítené a „szülőtartás” intézményét, az Alaptörvényben is szereplő gondoskodás kötelességét, vagyis törvénybe foglalná, hogy mindenkinek kötelessége anyagilag eltartani rászoruló szüleit: ha a megélhetéshez nem elegendő a nyugdíja, akkor pótolja ki, ha állami vagy magánellátásban részesül az idős szülő, akkor a gyerek fizesse ki az ellátás költségeit.
Ritka az a gyerek, aki ne segítene idős vagy beteg édesanyján, ha megteheti, ahogyan az az édesanya is nagyon ritka, aki ne tenne meg lehetőségeihez mérten mindent gyerekéért. Szóval nincs is gond azzal, ha elvárjuk a kölcsönös gondoskodást. Csakhogy itt egyáltalán nem erről van szó. Hanem arról, hogy a családokban tapasztalható elemi szolidaritás mögé bújva a kormány egy újabb szeletet próbál lecsippenteni abból a rendszerből, amely a rászoruló milliók számára próbál emberséges körülményeket teremteni, és egyúttal megpróbálja a boldogulás terhét az egyének nyakába varrni.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.